Meghatódva

Spontán Judit-napi kocsmázásra indul a Nép. Az ünnepelt Juditka engem nem nagyon tudna most elhívni, illetve el tudna, csak nem mehetnék, mert itthon van a húgom, és ilyen pikkpakk az öcsémet se lehet idecsicskáztatni, hogy márpedig vigyázzon a gyerekre.
Mi a megoldás?
Nálam kezdődik a buli!!!!
Mindjárt jönnek.
Én meg itt szipogok :-D

((És egyszer az életben kivételesen nincs itthon semmi kaja...))

Amikor hatnak rám

Hihetetlen, hogy mennyire "meg tudja tolni" az agyamat egy másik emberé. Csak nézek.
Találkoztam egy figurával, és leesett az állam, hogy te jó ég, mi van ennek a fejében. Mármint mi minden. Kicsit mintha a saját gondolkodásmódommal találkoztam volna, komolyabb, korrigált kivitelben. Megláttam kívülről, hogy milyen az, amikor valaki tényleg kreatív, az élet minden területén.
Ez az élmény felbátorított, hatalmas energiákkal látott el egy időre, nyilván elsősorban a tevékenykedős, kötős-horgolós dolgaim terén. Annyi új dolgot próbáltam ki az elmúlt két hétben, mint amennyihez korábban több hónap kellett. Élveztem nagyon.

De - ahogy lassan már majd csak megtanulom egyszer - nem mindenkit tarthatok meg magamnak, nem leszek mindenkivel örökké jóban, és van, aki "csak" inspirál egy darabig, lendületet ad, aztán elengedi a kezemet, én meg biciklizhetek tovább egyedül, mert ha abbahagyom, akkor viszont marha nagyot fogok esni.

A Népem

Megint megpróbáltam horgolni is

Soha nem gondoltam volna, hogy az életben valaha is amigurumi jószágokat fogok készíteni, és tessék. Azért még nagyon kezdő szinten vagyok, minden bajuk lett ezeknek a szerencsétleneknek, de legalább élveztem :-D

(Ingyenes minták, mindkettőt a Ravelryn találtam.)

Eszünk, alszunk, belefekszünk

András jellemezte így a hétvégi Tisza-tavi kiruccanásunkat. Valóban elég nyudgíjas tempóban nyomultunk, szombaton pl. este tizenegykor már mindenki húzta a lóbőrt. Túl nagy pörgésre most nem vágytunk, csak pihenésre, kikapcsolódásra, lazításra.
Meg még esetleg grillezésre :-D
Megvolt minden.
... és még az a jó az ilyen összeszokott társaságokban, hogy mindig az újonc mosgat, vagyis én már elég régóta nem :-D

Fagyi

Szóval a sztracsatellafagyi az úgy volt, hogy itt találtam egy vaníliafagyi-receptet, és amikor ez már majdnem kész volt, akkor felaprított csokit szórtam bele. Először azt gondoltam, hogy lereszelem, de aztán ez így nem volt szimpi, és végül késsel durvára aprítottam. Illetve olyan vegyesre. Kisebb és nagyobb darabkák voltak benne.

Finom volt.

És valahogy így nézett ki:

Tökéletes pillanatok a közelmúltból

Kettő is volt.

Első: hétvégén a nagyanyámnál.
Hanyattfekvés a fűben, sárgabarack- és kamillaillat. Távoli kutyaugatás, közeli madárcsicsergés. Az égen hatalmasnagy bárányfelhők, és icipici repülő. Meleg napsütés, cirógató szellő. Amikor sikerül SEMMIRE sem gondolni, csak beleolvadni a környezetbe.

Második: tegnap a Római-parton a barátnőmmel.
Napozóágyban hentergés, naplemente, meggyes sör, pacsálás bokáig a Dunában, hullámok, hajók, kiskacsák, koszos lábak :-) Világmegváltó beszélgetés helyett most a másfél évtizedes ismeretség összeszokott hallgatása.

Az ilyenektől annyira rendbe tud jönni egy csomó minden :-)