Sötétség

Kiégett az izzó a fürdőszobában, de azért én minden egyes alkalommal megpróbálom felkapcsolni.
Kíváncsi vagyok, mi sikerül előbb: leszokni a kattingatásról, vagy venni egy (cenzúrázva) villanykörtét.

A borászok jó fejek

Legalábbis eddig mindegyikük annak tűnt, akivel találkoztunk.

Ma meg aztán olyan jópofa dolog történt, hogy szinte el se hiszem.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt Balatonmáriafürdőn lógtunk, és éjszaka a srácokkal megittuk Szilvi barátnőm Szent Borkészletének jelentős részét, ami miatt ő jól össze is vonta a szemöldökét, és hát másnap délelőtt NÉMILEG fagyos volt a hangulat.

El is határoztuk, hogy szerzünk a bor helyett másikat, na de kiderült, hogy abból az évjáratból már nincs, és a pincészettől se lehet már beszerezni, meg hasonló jó hírek. 2008-as chardonnay volt egyébként Etyekről, a Kertész Családi Pincészettől.

Akkor elgondoltuk, ha ugyanolyat nem is kapunk, valami NAGYON JÓ bort fogunk neki venni mindenesetre. Épp elkezdtem gondolkodni, hogy hát mit is kéne, amikor gondoltam egyet, kikerestem a pincészet elérhetőségét, és írtam egy e-mailt Kertész Zoltán borásznak, felvázolva a helyzetet. Pár perc múlva jött a válasz meg egy mobilszám, hívjam fel, megbeszéljük.

Kérdezte, mennyi is kéne abból a bizonyos borból, mondtam, hogy hát csak kettőt ittunk meg, de igazából ha vehetnék egy kartonnal, az tök jó lenne. Igen ám, de 2008-ból már neki sincs összesen annyi, de ha az nekem jó, akkor abból egy-két palackot átad, meg még ajánlja a 2009-est, ami nagyon szépen fejlődik, és egészen olyan lesz, mint az előző évjárat, biztos benne, hogy fogjuk szeretni. 

Hű, hát nagyon kedves tőle - örömködtem nagyon -, szeretnék is élni a lehetőséggel, és vannak kedves cimboráim Etyeken, akik biztos elmennek érte, és elhozzák nekem.

Erre ő, hogy hát úgyis éppen ma jön Budapestre, ide, meg oda, meg amoda is, és nekem melyik van legközelebb, mert akkor bedobja a kocsiba azt a pár palackot, és hív, hogy mikor jár a környéken. 

Egyelőre itt tartunk, de én még nem teljesen szedtem össze az államat a padlóról, és miközben itt hápogok, újfent megállapítom, hogy a borászok - ezek szerint - tényleg jó fejek :-) 

Hogyan legyünk népszerűek

Meséli Verocska, hogy elment egy ilyen utazásszervezős csoport egyik kirándulására, és hát újoncként eléggé aggódott a megismerkedés és a beilleszkedés miatt, mert a csoport tagjai már nagyrészt régebbi ismerősök voltak (ő meg egy kankalinlelkű kistündér, szerk.megj.).
Aztán amikor eljött a közös bemutatkozások ideje, akkor nagyon frappánsan vette az akadályt:
- Sziasztok... van pálinkám!

Főszabály és kiegészítése

Főszabály: haverokkal nem kavargunk, különben megbánjuk.
Kiegészítés: vagy ha mégis, akkor legalább fejezzük be rendesen, amit elkezdtünk, különben még SOKKAL jobban megbánjuk.

A cimborám nősül

Felhívott ez a csávó tegnap este, hogy most már akkor átjön, mert hónapok óta ígérgeti az esküvői meghívóját, csak azóta valahogy még sosem sikerült találkoznunk, és mivel szeptember 15-én lesz az esemény, most már elég jó lenne, ha IGAZÁBÓL meghívna, és nemcsak szövegelne róla.

Jött is, kezembe nyomott egy üveg cserszegit, hogy "neked hoztam", meg három citromot, "ezt is neked hoztam, hogy csinálj nekem belőle limonádét", szóval csináltam neki limonádét (mert vezetett), én meg fröccsöztem, és úgy nagyjából mindenről beszélgettünk, mondom, ez megint el fogja felejteni a meghívót, de aztán nem felejtette persze. Megkaptam.

Később kiderült, hogy a bort a régi nagy keszthelyi fröccsözések emlékére választotta direkt (bár ott nyilván vonyarcit ittunk és nem soltvadkertit, legalábbis gondolom), aztán pedig borzasztóan meglepett és meghatott mert elmondta, hogy a régi kaposvári időkben neki milyen sokat számított, hogy mellette voltam, amikor élete első komoly barátnője szakított vele. Tényleg eléggé össze voltunk nőve akkoriban, hírbe is hoztak bennünket nyilván, jókat szórakoztunk rajta már akkor is.

Nem mintha SOHA nem fordult volna meg a fejünkben, hogy ebből esetleg mást is ki lehetne hozni, de  valamelyikünk mindig elröhögte magát, szóval sose lett belőle semmi, ezúton üzenem a közös ismerőseinknek - akik természetesen nem olvassák a blogomat, így nyugodtan írhatok ilyenekről -, hogy NEM, nem volt meg a Jimmy :-D

Ja, és megígérte, hogy az esküvői bulin majd egy helyre fog minket ültetni a régesrégi kaposvári cimborákkal, akikkel viszont sokkal ritkábban találkozom (vagy egyáltalán nem), szóval lesz itt még nosztalgiázás :-D Alig várom.

Az ideális munkakapcsolatról

Kollégámmal már nagyon rutinosan a fészbúkon beszéljük meg, hogy mikorra tegyem az angol nyelvű óráit.
Kéri, hogy legyen szeptember huszadikán az első óra, mert előtte külföldön lesz.

Én: Hurrá! GoodFoooood!!!!!
Kollégám: OK. ... bár most a bécsi reptéren sem láttam augusztusban.
Én: szövegelekszövegelekszövegelek, majd kapcsolok: ... te NÉZTÉL nekem GoodFoodot a repülőtéren?
Kollégám: Ja, ez már reflex.

Hát ahhoz képest, hogy szőrös csávó létére eleinte kicsit cikinek találta, és azt mondta, majd Playboyba tekerve fogja hazahozni, hogy senki meg ne lássa... most meg csak úgy magától hozott volna.
Még az se baj, hogy nem talált, ettől még tök rendes :-D

• • 
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    

Hangulatmódosító

(Olvastam, hogy Roy Orbison a klip forgatása közben halt meg, de akkor a hangja már fel volt véve, és végül úgy tették bele mégis a klipbe, hogy az otthagyott gitárja hintázik a székben.)

Nekem ez a szám az egyik örökös kedvencem, annak ellenére, hogy sehogy sem illik bele a többi közé, amiket általában hallgatni szoktam. Szerintem tök jó szövege van, és egyébként is ritkán látni ennyi nagy öreget egy rakáson :-)