2011. szeptember 6., kedd

Palinta

Tisztára bipoláris vagyok mostanában.
Azon gondolkodom, érdemes lenne talán visszaolvasnom, hátha kiderülne, van-e ebben az "egyszer-fenn-egyszer-lenn"-ben valami rendszeresség, vagy csak az rendszeres, hogy fölösleges dolgokon túlpörgetem magam, és minél feljebb jutok, annál nagyobbat tudok esni. Mindig olyan lelkesen várom a csodát, a csoda persze nem jön, én meg jól megsértődöm, és duzzogok, de nem tanulok.
A hétvégi eufória a vasárnap esti hazaérkezéstől számítva kitartott még keményen egy napig, aztán a másodikon már rám is tört a kicsivagyokéhesvagyok-, meg a nincsenapámseanyám-életérzés.
A fene vinné el.
Mindegy, most is el fog múlni.

Holnap viszont szép ruhában kell jönni, mert ünneplés lesz munkahelyileg.

3 megjegyzés:

Gabella írta...

Most kéne valami nagyon pozitívat mondani, de nem megy! Ilyenkor menj el, és dögönyözd meg a kis Bencust!

Babi néni írta...

Csatlakozom Gabellához! :o( Nem jó dolog hullámvasúton élni.

Tudod, nekem is van ilyesmi, csak nálam alvászavarnak. De ma ötletet kaptam az investigation discoveryről: egy csajnak progeszteronallergiája volt és úgy jött rá (maga, mert az orvosok ott is hülyék), hogy táblázatba írta és feltűnt neki az ismétlődés.

Maris írta...

Bencocskát majd holnap fogom széjjelgyurmázni!!!! De tényleg ő az egyik legjobb terápia a világon :-)

Na, akkor tényleg jegyzetelnem kell magamat, hátha valami szabály alapján gárgyulok meg időről időre.