Megkaptam a receptet, amit szerintem ugyanazzal a kézmozdulattal hagytam el, mint amelyikkel átvettem.
Kerestem pár napig, de meguntam köhögni, és inkább elmentem a gyógyszertárba kérni valami vény nélkül is kiadhatót, aztán majd még kereshetem tovább az eredetit.
Sorra kerültem, leraktam a táskámat meg a könyvemet a pultra, és felvázoltam a problémát. Kaptam is valami izét, (nem jó semmire, nyilván, de sebaj, majd talán kapok új receptet), kifizettem, elraktam, köszöntem, fogtam a táskámat, indultam.
A KÖNYV!!! - szólt utánam a sorban mögöttem álló csávó.
Hű, köszi, mondom neki, így szoktam elhagyni könyveket máskor is.
Meg recepteket, mondja.
És röhög.
1 megjegyzés:
Már írtam, hogy jó ezeket az írásokat olvasni, s unalmassá is válok, ha sokáig így folytatom, :), s tudom, nem is témába vágó, de odaát meg kellett fogalmaznom egy kérdést, téged meg megneveztelek mint olyannak,akinek a véleményére kíváncsi vagyok.Köszi,ha válaszolsz.
Megjegyzés küldése