Napindítás kétféleképpen

Első eset:
Amikor utálatos a reggel, és várhatóan utálatos lesz a nap többi része is, akkor csakazértis egy kis kötés-horgolással kényeztetem magam. Persze csak miután nyomtam EGY szundigombot (többet nem lehet). Megfőzöm a kötelező kávémat, bekucorodom vele a kanapéra, és megiszogatom, amíg vége lesz az időjárás-jelentésnek. Addig valamelyik aktuális projektemmel is haladhatok néhány sort, csak úgy a komfortérzetem kedvéért.
Ha vége az időjárásnak, akkor viszont érzékeny búcsú a fonalaimtól, sprint zuhanyozni, kapkodva öltözködni, gyorsan kaját csomagolni, és jobban teszem, ha máris kint vagyok az ajtón. Minden mást elhalasztok estére.

Második eset:
Aztán van az a reggel, amikor felkelek, odateszem a kávét, elmegyek zuhanyozni, hajat is mosok, megiszom a közben elkészült kávémat, elvégzek még magamon egy-két kisebb szépészeti beavatkozást, megszárítom a hajamat, felöltözöm, inget vasalok, felébresztem Danit, főzök neki is egy kávét, aztán még egyszer felébresztem, összecsomagolom az ebédemet, a tornacuccomat, elköszönök, és elindulok, kivételesen még a szemetet se felejtem el levinni.

Horgolás nélkül is tökéletes napindító.

Nem merem elkiabálni. Még mindig megölhet mindent a távolság. Ne lenne ennyire nehéz elkezdeni ezt az átok munkakeresést... Ha a leírt szavaknak tényleg van ereje, akkor inkább maradjunk abban, hogy Igen. Már holnap nekiáll, és heteken belül kap egy klassz ajánlatot Budapesten. És nekem onnantól minden reggelem napfényes lesz. Maradjunk ebben.