Bálnák, ki a partra

Nem épp az igazi úgy lenni szabadságon, hogy csak én érek rá, mert Dani közben folyamatosan dolgozik, de délutánonként azért kijutott a jóságból, meg az első hetet amúgy is végigbandáztuk. Egy nőnek - hát még többnek  - szerintem életkortól és családi állapottól függetlenül néha igenis szüksége van csajbulira, csak az változik igény szerint, hogy éppen a ház oldalát rúgjuk ki, vagy tóparton fetrengünk az árnyékban egész nap, a felhőket bámulva.

Szóval társaságban és kettesben is "megvolt" Pécs, és még majd folytatódik családilag, mert egyéb opció - pl. Felcsút - híján Juditkát is ott nyaraltatom az idén Daniéknál, mondjuk azt még nem tudom, hogy mit fogok vele csinálni egy hétig, de az az érzésem, hogy a tableten egész nap Fruit Ninjázni gyakorlatilag bárhol lehet, és pláza is van.

Ja, és kénytelen lesz valahogy belenyugodni abba is, hogy Orfűn bizony halak úsznak a tóban, mert én annyira szeretek ott, hogy még őt is el fogom ráncigálni, legfeljebb nem megy a vízbe. (Leányfalun pár éve tök komoly arccal kérdezte, hogy a Dunában vannak-e bálnák, és mióta megmondtam neki, hogy nincsenek, csak pontyok, azóta nemcsak úgy általában utálja a halakat, hanem név szerint a pontyokat meg különösen. Ha ő vízbe megy, minden hal jöjjön ki.)

Egyébként persze minden a szokásos, hurrá, idén se nyaralunk, de azért ettől még én lehetek turista itthon is. Bárhol :-D

Annak ellenére, hogy szinte mindenhová viszek magammal fényképezőgépet, a tervezett fotózás valahogy mindig elmarad. Így történt ez a legutóbbi orfűi kiruccanás alkalmával is, ahol azért szerencsére legalább telefonnal sikerült valamit megragadni a hely hangulatából: tessék, egy kis FISHING ON ORFŰ :-D