Évértékelő dióhéjban

A tavalyi év a családom több tagjának is igen-igen tré módon végződött (az öcsém felmondást és válópert, az unokanővérem mandulatályogot kapott karácsonyra, a nagybátyámék meg "csak" szimplán halálosan elfáradtak a rengeteg idegeskedésben), és ugyanolyan nyavalyásan kezdődött az új.

Ebben a helyzetben egy kicsit zavarban is voltam amiatt, hogy nekem meg hozzájuk képest olyan szemtelenül jó volt minden. Persze azért a lelkiismeret nem furdalt, csak nehéz felhőtlenül örülni úgy, hogy közben ők meg épp lelkileg-fizikailag-anyagilag a béka segge alatt vannak, és tudom, hogy akármennyire is együttérzek, akkor is marha könnyen kiabálok nekik a pálya széléről, hogy hajrá-hajrá, veletek vagyok. Remélem, lassan mindenki helyreigazodik azért.

Mindenesetre nekem még valamikor ősz végén átbillent a kapcsoló, és azóta teljesen jól érzem magam, és kezdek belejönni ebbe az együttélésbe is.

A karácsonyi készülődést ugyan még nem vittük túlzásba (szerintem egyikünk se érezte igazán fontosnak), de a családlátogatások ingoványos talaján szerencsére elég jól sikerült egyensúlyoznunk.

Persze a két hét téli szünetet úgy zártam, hogy akkor MOST kéne még három nap, amikor tényleg pihenek, de megérte, mert évek óta nem volt ennyire "normális" karácsonyom.

Ha összesítek, akkor 2014 hatalmas változásokat hozott, 2015 pedig nagyon békésen indult, de biztosan lesznek további kalandok, és gondolom, pont ugyanúgy fogok félni tőlük, mint eddig, csak most nem egyedül kell majd legyőznöm a sárkányokat :-)