2016. április 29., péntek

Ajándék félszabadnap

A tíztől tizenkét óráig tartó elfoglaltság az nemhivatalosan még akkor is lógásnak számít, ha ezalatt az idő alatt egy, a munkánkhoz egyébként valóban szorosan kapcsolódó, a legfőbb főnökünk által tartott előadást hallgattunk meg, viszont a hivatalba nem kellett bemenni előtte, meg visszamenni se utána :-D

Mondjuk minket a kutya nem hívott volna - nagyon a tápláléklánc legalja vagyunk-, csak a mindközüli legnormálisabb főnökünknek eszébe jutott, hogy esetleg minket is érdekelhet, amin tavaly október óta dolgozunk, mint a güzü. És egyébként tényleg, azonnal és kórusban mondtunk igent, amikor megkérdezte, szeretnénk-e meghallgatni, mert akkor a mi létszámunkat is leadja.

A járulékos előnyeire csak később ébredtünk rá, de annál nagyobb örömmel. Péntek délután háromnegyed kettőkor már a szatyorból pakolni kifelé otthon, mert végeztem a piacozással, ez valami egészen ritka ajándéka az életnek :-)




2 megjegyzés:

aarkus írta...

Aprónak tűnő, de páratlan örömök, pláne ilyenkor tavasszal, mikor a saját időre is úgy ki van éhezve az ember, mint a zsenge zöld kajákra.

Maris írta...

Pontosan! :-) Nincs túl sok ilyen lehetőség, de amikor igen, akkor nagyon jól tud esni :-)