Ez meg megint egy Kispál, mert mindenre van Kispál, még a lekvárra is, nemhogy a barackra, ja,de az viszont Kiscsillag, úgyhogy mindegy, jó lesz ez ide.
Szóval tavaly az egész év egyik legnagyobb ötlete volt, amikor összeszedtük a kertben a maradék 2-3 kiló őszibarackot a fa alól, az előtte levő mittudoménhány kiló az ott rohadt el, mert az öcsém épp az eszét játszotta, mi meg nem értünk rá, azóta is sajnálom. Mindenesetre főztünk hat kis üveg lekvárt.
Akkor még azt se tudtuk, hogy eljön az ősz, és meghal Dani mamája, tehát az onnan érkező, egész addig végtelennek tűnő lekvárfolyam is megszakad egyszer.
Nem vagyunk azért annyira nagy lekvárfogyasztók, a palacsintán és a grízes tésztán kívül semmi máshoz nem használjuk. A héten bontottuk fel az utolsó kisüveget, kicsit még sajnáltam is, de tulajdonképpen már május van, és egyrészt van még füge, másrészt jön az eper, utána meg sorban a többiek, és nincs mese, a stafétabot most már az én kezemben van, lekvárnak márpedig lenni KELL, mert a bolti az nem olyan.
Szülinapi rózsaszín
6 napja
2 megjegyzés:
Tudod baszki, mit töprengtem, ez melyik Kispál? A Napos oldal, naná, de mire rájöttem... Rég volt, hogy Kispál dalokat üvöltöztem éjjel, a helyi közösség sérelmére, no meg a magunk örömére.
Én tavaly 😊 Akartam idén is, csak elfogytak a jegyek Orfűre, franc. Máshol meg már én is ritkán művelem a Kispálüvöltözést 😊
Megjegyzés küldése