Alapvetően nem volt egy rossz év. A jogsiszerzés miatt mondjuk néha könnyű se, de pl. az egyik fő eredménye, hogy végül azért meglett nagy nehezen.
Igazából olyan túl sok minden nem történt, főként mert az év jelentős részében leginkább terhes voltam, és vagyok is még mindig, így meg azért lássuk be, túl sok kaland nem éri el az ember lányát (majd inkább ha meglesz a kislány - ami napok kérdése -, de akkor szerintem kicsit még tán sokallni is fogom a hirtelen rám szakadt kalandmennyiséget).
Novemberben már/még csak három éve volt, hogy megismerkedtünk Danival (vagy júliusban, vagy szeptemberben, vagy októberben - erről nem született hivatalos álláspont, elég sokat szerencsétlenkedtünk anno, de megérte), és ez továbbra is életem egyik legjobb döntésének tűnik, szörnyeteg patópál mérnök létére jobb fickót el se képzelhettem volna magamnak, és nagyon kíváncsi vagyok, milyen apukát farag majd belőle a lehányka. Hátha kénytelen lesz a halogatás-funkcióján kicsit javítani :-)
Ha már javítás, nekem meg majd muszáj lesz a legtöbb dolgot a mostaninál sokkal rugalmasabban kezelnem. Juditka mellett - bár nem tudom, ráfoghatok-e még mindig minden ilyesmit, vagy egész egyszerűen én is rendelkezem központilag ilyesféle autisztikus vonásokkal - én is eléggé merev lettem, aki az eredeti terveihez foggal-körömmel ragaszkodik, és személyes kudarcként éli meg, ha valami nem pontosan úgy, és pontosan akkor történik, ahogyan és amikor akarja. Hát ezt elfelejthetem, de attól tartok, szenvedni fogok, mint a kutya, legalábbis eleinte.
2017-re saját magunknak annyit kívánok, hogy könnyen vegyük majd az akadályokat, és sikerüljön egymásra továbbra is olyan szemmel néznünk, mint eddig (mert ha ez megy, akkor az akadályok is fognak).
Szülinapi rózsaszín
6 napja
2 megjegyzés:
Szívből drukkolok, hogy bírjad majd lazán kezelni a dolgokat, ne parázz, minden sikerülni fog, biztos vagyok benne, jó fej páros vagytok!
Négy gyerek után/mellett két tanácsot adnék, magam is csak ezt tartom szem előtt: bármi történik is, csak mosolyogva, tessék mindenen kacagni(tudom,a hányás meg a lepisilés nem tűnik elsőre viccesnek), mert nagyon jót tesz a gyereknek is, meg kevésbé fogod magad később utálni, mert rettentő rossz/unalmas/fáradt/idegesítő/kibírhatatlan anya vagy.
A másik, hogy ne túlélni akard, mert belecsöppensz a mókuskerékbe, csak most másik főnököd van. Éld meg (a rosszat is), nézd pozitívan az átsírt hasmasszírozós éjszakákat is, mert elég hamar eljön az idő, mikor már soha többet nem lesz ilyen. És akkor majd visszasírod... nézz csak engem, már az ikrek is 2évesek... szóval minden jót nektek, várjuk a beszámolót a leányzóról (is).
Megjegyzés küldése