Sárga riasztás

Mára is, meg holnapra is kettes riasztást ír a met-pont-hu. Ma hőség van, holnap meg vihar lesz.
Végeredményben mindegy is az átlagembernek, mert ugye mit csinál az átlagember, ha hőségriadó van:
- lehetőség szerint marad a fenekén a lakásban, mert az utcán kb. hőgutát kap,
- és nem nyitja ki az erkélyajtót, mert azon csak a rohadt meleg dől befelé.
Ugyanez az átlagember viharos időben:
- lehetőség szerint marad a fenekén a lakásban, mert az utcán elviszi a szél, megázik, elveri a jégeső,
- és nem nyitja ki az erkélyajtót, hogy ne csapkodja a szél összevissza, és ne törjön ki az üveg.
Akkor most mi van????

Persze, ha az átlagember azt tervezte, hogy a kánikulával dacolva, szalmakalapban, napszemüvegben, 30 faktorral átitatva, nagy palack vízzel felszerelve, barátai társaságában, halált megvető bátorsággal elmegy Párkányba, ott a palack vizet elhajítván bősz sörözésbe kezd, - VÉDŐITAL!!! - természetesen mindezt hangulatos, árnyas kerthelyiségben tervezte abszolválni, és még azt is tervezte, hogy csak az esti enyhülés idején indul haza, a jó kis légkondicionált új piros vonattal, nos, akkor az átlagember megszívta csúnyán.

Helyette majd marad a fenekén a lakásban, és nem nyitja ki az erkélyajtót.
Ez ám a kaland.

Teraszparty, kullancsinvázió, sült kolbász

A fentiekből remélem, teljesen nyilvánvaló, hogy fergeteges csajbulin vettem részt a hétvégén Horányban. Mindenki más régi horányista, én voltam csak az újkislány.
Volt ott minden.
Szalonnás-sajtos pogácsa.
Spirálos szúnyogriasztó.
Sült hal.
Öreg kövér kutya.
Kicsi rossz kutya.
Parton strandolás helyett lájtos sárbanfetrengés.
Izzadó, szétfolyó nyári csokimikulás a hátizsákban felejtve.
Esti kocogás, megelőzendő a kisbolt perceken belüli bezárását az orrunk előtt.
Függőágyban fetrengés.
Cukrosbácsi a kompon.
Hirtelen megjelenő, mindent elárasztó ismerősök.
Kialudtazágyacskámban-jelenet másnap.
Génmanipulált óriás meztelencsiga a zuhanyzóban.
Jóleső küppedés az árnyékos teraszon.
Reggeli tejeskávé.
Piros, kék és sárga chips.
Csupa jóság.
Még majd remélem, máskor is megyünk.

Midlife crisis

Ha a Zembernek a Zöccse úgy dönt, hogy akkor most egyszer s mindenkorra tökszerelmes, de mint az ágyú, és megnősül, akkor a Zember ennek először is örül, másodszorra meg némi életközépi válságba kerül, mert diploma mellékes, állás mellékes, bizony ezek az érzelmi értékek azok, amiknek a megteremtéséért a Zember a fele királyságát odaadná, aztán mégsem tart sehol.

Hiába hordok én magamban (jól...) elrejtve királykisasszonyt, ha a hős lovagoknak esze ágában sincs kiszabadítani, inkább elmennek sörözni a sárkánnyal... A királykisasszony meg őszül szépen lassan, este néha sírdogál, és közben egyre házsártosabb lesz.

Meg egy ilyen icipicit irigy.

Kitekintés Gasztronómiába

Istenőrizz, hogy én itt a gasztrobloggerek babérjaira törjek, pláne hogy babér az aztán egyáltalán nem is kellett a tegnapi kajámba (mai ebédem), de mivel ügyesen sikerült maradékfelhasználnom, és még finom is lett, indokoltnak tartom, hogy a nagyvilág is megismerhesse az én mángoldos csirke-receptemet. Uff.

Mert fonnyadt még egy jó marék mángold a hűtőben, és egy csomag bacont is elfelejtettem felhasználni, vészesen közeledik a "minőségét megőrzi", és a hűtőt is előbb-utóbb le kell olvasztani, ehhez a fagyasztóból ki kéne enni pár dolgot. Pl. csirkehúst.

Felmerül a kérdés, hogy olvasztásig most azt is ki kéne ennem, amit kb. két hete raktam el, hogy jajdejó lesz télen?????? (cseresznye, meggy.) Ez Szívásvárad (kopirájt báj Judit húgom). Istennő vagyok minimum, ami a háztartásvezetést illeti... Na de minek az istennője, mondjuk a káoszé, az agyatlanságé, a kezdő amatőr lúzereké, vagy....?

Szóval volt a bacon, amiből 3 szeletet felkockáztam és megpirítottam, majd volt a kb. maréknyi felkockázott csirkehús, erre jött a mángold kedvéért só, bors, fokhagyma és szerecsendió (ha már a csirkének édesmindegy, hogy mivel fűszerezem, talán csak a fogkrémet meg a cipőpasztát nem viselné el magán, hát akkor tegyünk a mángold kedvére), majd jött a mángold maga, csíkokra szabdalva, amíg kimentem a hűtőhöz tejszínért, addig megfelelőképpen össze is esett, tejszínnel nem árasztottam el, csak talán olyan két kanálnyit öntöttem bele, rottyant kettőt, kész.

Rizst gondoltam hozzá, amihez aztán löttyintettem egy kis paradicsomszószt, ettől mondjuk nem lett piros, ellenben legalább narancssárga. És korántsem paradicsomízű. Viszont ehelyett is narancssárga.

És barmoltam, mert megint roppan a közepe, pedig már egy ideje nagy arccal azt hittem, hogy végre megtanultam emberi fogyasztásra alkalmas rizst készíteni. Közbe' meg nem is.

Luna Moth

A ronda kis hernyóból végül csodaszép lepke lett. Valami moly lehet, asszem. Vagy éjjeli izé.
Mindegy, kendőnek szép :-)

Így mutat enyhén szocreál környezetben:

Kiscica update

Mi vagyok én, kiscica?

De nyugi, nem pláza-. Semmi szolárium meg műköröm, meg vastag talpú szandi. Csak éppen éjjel-nappal gombolyagokkal játszom, mint valami igennagyon romantikus képen a masnival nyakonkötött édes kerekszemű kismacska. Nálam mondjuk nem ilyen idilli a helyzet, mert a szoba kábé úgy néz ki, mintha egy nagy ronda részeg pók ökörh.gy.zás (elnézést...) mintában körberohangált volna, és mindenhol nyakló nélkül eregette volna magából a vastag, rózsaszínes,-lilás-mályvás-bordós pókhálóját. A színe mondjuk gyönyörű, csak nem tudni, hol a vége. Meg hogy hány van neki... Remélem, csak kettő, ha több, akkor valamit eltoltam.

Asszem, azt az első mozdulatot nem kellett volna megtenni szokás szerint. Jöttek postán a puha fonalkupacok szépen összecsavarva, sokáig nézegettem, simogattam, tervezgettem. Aztán elérkezett a baljós pillanat, amikor befejeztem a folyamatban lévő (négyes számú) vállkendőt, megdörzsöltem a tenyeremet, és azt mondtam, hogy oké, akkor jöhet a batikolt fonal. Gyerünk belőle gombolyagot...őőőőő... gombolyítani. A szótő ismétlése is szóismétlés?

Szóval fogtam a fonalat, és sehol nem volt vége. Volt rajta két helyen csomó, de VÉGE ott sem volt. Tekergettem, nézegettem, bontogattam, kócoltam, aztán hősiesen eltéptem az egyik csomónál, és néztem bután tovább, hogy akkor most a keletkezett végek közül melyiken kéne kezdenem.

De szerintem biztos a rossz végét fogtam meg, mert csak követem a fonalat, igény szerint (az övé - nem az enyém) terítem ki a padlón (közben az előző kendő ott szárad kigombostűzve, királyság lesz reggel belelépni, aludjak cipőben??????), és a padló egyre telik tekergőző fonallal, a gombolyag meg még mindig nincs akkora, mint egy rossz bőrben lévő teniszlabda.

Hát(-tal nem kezdünk mondatot), úgy érzem beletelik még egy kis időbe, amíg ebből a fonalból bármi is lesz. Lehet, hogy tekergetés előtt mindig be kéne vennem valami nyugtatót, vagy ilyesmi. Lehet, hogy becélzok valami jó sálmintát télre. Akkor úgy október végéig nem kell gombolygatnom semmit, a szobát meg addig lezárom hét lakattal, vagy majd lehet benne mátrixosat játszani esetleg. Vagy melyik film az, amelyikben fekete ruhában kell átcigánykerekezni a levegőben a piros vonalakon, hogy ne kapcsolódjon be a riasztó?