Csodás máltai emlék

Sajnos azt már nem tudom felidézni, hogy mi ezen miért röhögtünk annyira, de mi ezen NAGYON röhögtünk. Nyilván mert egyszerűek vagyunk, mint a barlangrajz, és ilyen primitív eszközökkel kacajra lehet minket fakasztani, de mindegy, nekünk tetszett. Punktum.

Mindenekelőtt

Fogadalmak buli előtt

1) Nem ugrálok.
2) Nem inzultálok másokat, főleg mert mindenkinek a derekáig érek, és esetleg lecsapnak, mint a taxiórát.
3) Mértékkel kötözködöm.
4) Szem előtt tartom a nagy igazságot, miszerint fröccsözni jó, de másnaposnak lenni elég rossz.
5) Dupla adag sós sütit viszek, mert valahogy mindig kevés :-)
6) Másoknak is adok a ciderből.

Tisztára kisdobosok hat pontja, nem? ("Én, N.... Mariska, a mai naptól büszkén viselem a KISDOBOS nevet. Csapatom zászlaja és társaim előtt ígérem: a hat pontot megtartom; sok örömet szerzek szüleimnek, nevelőimnek, pajtásaimnak." - szerintem egyébként azóta valamit valahol elb...tam - na, valahogy így volt, nem? Vagy benne volt "hazám, a Magyar Népköztársaság" is? :-))

Szóval megint nem férek a bőrömbe, és indul a bulijárat holnap délelőtt. Persze, mert most már van fájdalomcsillapító tapaszom, és ettől kinyílt (a csipám) a világ.

És akit esetleg nem annyira a züllött és önpusztító életvitelem érdekel, hanem az, hogy például mit fogok kötni a maradék bordó tolnai fonalamból: Evergreen kendő lesz a következő! (Nem tudom, mennyire lesz elég a nem-teljesen-egy-gombóc fonal, ezért olyan minta kellett, amit bármikor abba lehet hagyni :-))

Nem igaz, hogy nem tanulok...

Ahhoz képest, hogy még csak a napokban vontam le a tanulságot, miszerint akinek sérve van, az ne ugráljon, hát, elég hamar elkezdtem ugrálni megint, azt sem várva meg, míg a múltkori ereszdelahajamat következményei legalább nagyjából elmúlnak.

Nekem pénteken már megint ott kellett (igen, MUSZÁJ volt :-) ugrálnom az Orczy-kertben, egyébként az utóbbi évek legkorrektebb bulijához volt szerencsém, még Európa Kiadót is raktak be a srácok, meg Iggy Popot és Twistwed Sistert is, meg csupa jó zenét. Előtte meg Doors emlékzenekar volt, magamtól sosem mentem volna, de hát hívtak, és ha hívnak, akkor ugye menni KELL :-)

Szerintem nagyüzemben termeltem magamnak az endorfinokat (vagy azmiaz, amitől ugrálás közben nem veszem észre, hogy fáj és baj lesz?), de ezek másnap reggelre elfogytak, mert azon kaptam magam, hogy harmadszori próbálkozásra se nagyon bírok a fotelből kikászálódni, és az egyetlen, még relatíve kényelmesnek mondható testhelyzet az a padlón történő hanyattfekvés.

Aztán ma meg eljövend a pofáraesés napja, mert padlón hanyattfekve sehogy nem lehet dolgozni, ülni viszont fáj.

És akkor most van ezen kívül még 4 napom, hogy embert faragjak magamból, és szombaton egyáltalán el bírjak menni a következő megcélzott eseményre.

Addig meg szorgalmasan ismételgetem magamnak, hogy nem ugrál, nem ugrál, nem ugrál (de egyébként ha oka és lehetősége lesz rá, akkor úgyis ugrálni fog megint, legalább egy kicsit, egy ilyen icipicit, aztán majd utána meg beírja a blogjába, hogy deszar neki, fáj a dereka, és meg fogja érdemelni :-)

Az unoka rémuralma

- Mama, MÁR MEGINT koszosan vannak visszarakva a kiskanalak a fiókba!
- Mer' hiába mondom öregapádnak, hogy majd jössz, aztán ÖSSZEGYŰLIK veled a baja...

Míg más rendes helyeken legfeljebb a kisgyerekeket ijesztgetik mumussal, zsákosemberrel, stb., addig nálunk a nagypapát velem. Szépen vagyunk :-)

Gigantikus Percy

Percyt nem merem blokkolni, anélkül is 220x100 cm, most még hová nyújtsam?! :-)))
Többszörösen bele lehet burkolózni, és még valaki simán elférne mellettem.

Azt se tudom, melyik részét fotózzam, olyan, mint mikor a versikében a zsiráf fényképészhez ment, és több képet kellett készíteni róla, mert egyre nem fért rá :-D

Ja, és sose kössétek színátmenetes fonalból, gyilkolja egymást a szín meg a minta.

Szóval kicsit csalódott vagyok, van egy gyönyörű mintájú, de ehhez nem illő színű, és használhatatlanul hatalmas kendőm.

Egy biztos: LE NEM BONTOM.

A modern kor gyermeke süket és hülye

Kegyetlen dolgokat produkálok mostanában, ha fáradt vagyok (meg ha nem), és az utóbbi időben tényleg lemerült bennem picit a tartóselem. Az agyam nem működik, legfeljebb standby üzemmódban van, ha egyáltalán. Valamit mindig félreolvasok, vagy félrehallok, ezekből utóbb általában fetrengveröhögés lesz.

Múltkor is néztem a tisztavatást a tévében, és az még semmi, hogy tisztogatásnak értettem egyszer, ezen még hamar túltettem magam, de aztán voltak a mindenféle beszédek augusztus huszadika alkalmából, és egyszer csak hallom ám a kommentátort, hogy Szent István valamit közzétett az interneten.
És ilyenkor az a leggázabb, hogy telnek a hosszú tizedmásodpercek (vagy egészek akár), én lefagyva bámulok, ÉRZEM, hogy valami nem stimmel, de NAGYON nem stimmel, de nem tudom, mi az, mert igen, tényleg az interneten szokás közzétenni a dolgokat, csak ez valahogy abban az időben még lehet, hogy nem annyira volt elterjedt, és basszuskulcs, eltelik MÉG néhány hosszú tizedmásodperc (vagy egész akár), mire kattan a fogaskerék, leesik, hogy ja, INTELMEK, jó, értem, köszi, lehet menni röhögni, ezt a Vajkot meg majd be kéne jelölni az iwiwen :-)