Ahhoz képest, hogy még csak a napokban vontam le a tanulságot, miszerint akinek sérve van, az ne ugráljon, hát, elég hamar elkezdtem ugrálni megint, azt sem várva meg, míg a múltkori ereszdelahajamat következményei legalább nagyjából elmúlnak.
Nekem pénteken már megint ott kellett (igen, MUSZÁJ volt :-) ugrálnom az Orczy-kertben, egyébként az utóbbi évek legkorrektebb bulijához volt szerencsém, még Európa Kiadót is raktak be a srácok, meg Iggy Popot és Twistwed Sistert is, meg csupa jó zenét. Előtte meg Doors emlékzenekar volt, magamtól sosem mentem volna, de hát hívtak, és ha hívnak, akkor ugye menni KELL :-)
Szerintem nagyüzemben termeltem magamnak az endorfinokat (vagy azmiaz, amitől ugrálás közben nem veszem észre, hogy fáj és baj lesz?), de ezek másnap reggelre elfogytak, mert azon kaptam magam, hogy harmadszori próbálkozásra se nagyon bírok a fotelből kikászálódni, és az egyetlen, még relatíve kényelmesnek mondható testhelyzet az a padlón történő hanyattfekvés.
Aztán ma meg eljövend a pofáraesés napja, mert padlón hanyattfekve sehogy nem lehet dolgozni, ülni viszont fáj.
És akkor most van ezen kívül még 4 napom, hogy embert faragjak magamból, és szombaton egyáltalán el bírjak menni a következő megcélzott eseményre.
Addig meg szorgalmasan ismételgetem magamnak, hogy nem ugrál, nem ugrál, nem ugrál (de egyébként ha oka és lehetősége lesz rá, akkor úgyis ugrálni fog megint, legalább egy kicsit, egy ilyen icipicit, aztán majd utána meg beírja a blogjába, hogy deszar neki, fáj a dereka, és meg fogja érdemelni :-)
Ha egy üzlet beindul
2 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése