Teljesen aberrált palacsinta

Tegnap voltam ikeázni. Ez egyfajta tevékenység, aminek az a célja, hogy meghatározott idő alatt, meghatározott összeget költhetek el, olyan dolgokra, amik adott pillanatban a legkevésbé fölöslegesek.
Mert ikeázni muszáj, de ikeás cuccokra- sajnos - nem mindig van szükség, még az akciósakra sem.
Most pl. vettem (zárójelben az indoklás található):
- szilikonos kenőecsetet (mert a régi kenőtollam már tök undoritiszes)
- két összerakhatós karton irattartó dobozt (mert még mindig elhiszem magamnak, hogy egyszer majd rendet fogok rakni a kaotikus papírjaim között)
- egy csomag álló irattartót (indoklást ld. fent)
- egy csomag felragasztható, négyzet alakú tükröt (mer' akciós volt, bár egyelőre gőzöm nincs, hová ragasszam, a plafonra esetleg?????)
- egy garnitúra műanyag ételdobozt (valahogy elfogynak mindig).
És hősiesen visszaraktam:
- egy tortakészítő egységcsomagot (csillagcsöves nyomózsák, tortalap-fűrész, és olyan műanyag kenő-lapocska).
És rá se néztem:
- a nyomkodós lisztszitára
- a bögrékre (ez nem igaz, mert a lilát meg is fogtam...).

És aztán amikor hazaértem, akkor tudtam, hogy igazából le kéne menni vásárolni a cébéába, de a derekam leszakadni készült, és különben is.
De kellett mára valami elhozós kaja, és úgyis éppen tojáselhasználási fogadalmat tettem, így kitaláltam, hogy sütök pár palacsintát.
És eszerint cselekedtem, aztán mikor már megsütöttem a pár palacsintát, akkor jöttem rá, hogy lekvár az meg nincsen, mert a múltkor a penészeset kidobtam, az újat meg beleraktam a Rákóczi túrósba mind, és akkor csak úgy álltam ott lekvár nélkül.
Fahéjas? Nyeeeeee....
Pudingos? Boááá....
Kakaós? Fúúúúúj.....
Szóval semmelyikhez nem volt kedvem éppen. Mert amúgy normális esetben kizárólag a lekvárosat eszem meg, de amikor nincs lekvár, én meg egyrészt nem vagyok hajlandó kitenni a lábamat a lakásból, másrészt ha hajlandó lennék, se segítene, mert háromnegyed tízkor már hová menjek lekvárért, az ne mnormális eset, hanem extrém :-)

Végül eszembe jutott, hogy egyszer régen valahol-valakitől hallottam vagy olvastam azt a teljesen elvetemült módszert, hogy a palacsintát először meg kell kenni tejföllel, majd megszórni undorító instant kakaóval, és akkor az milyen finom.
Aha, persze... Hiszi a piszi, ez csak rossz lehet.

De a vezérhangya már elkezdett mocorogni a fejemben, és húztam is kifelé a hűtőhöz tejfölért, meg a szekrényhez undorító instant kakaóért (amit meginni nem szoktam, mert szerintem sós, de azért mégis van otthon, mert a Judit meg egyrészt nagyon szereti, másrészt el is tudja készíteni magának, ami nem egy utolsó pedagógiai szempont...), szóval összegyűjtöttem a hozzávalókat, és már kentem is meg szórtam is a palacsintára.

Röviden és tömören: finom.
Tisztára agyatlan egy kombináció, de nagyon jó.
Nem hittem volna.
Fenevinnéel :-)