Juditot másodszor is elvittem magammal Pilates-órára. Első alkalommal még nem tornázott, csak hempergett egy szivacson, járkált, meg kint beszélgetett.
Ma tornázott is, hazafelé menet viszont ellentmondást nem tűrő hangon közölte velem, hogy ő ide többet nem jön.
Őszintén szólva nem is csodálkozom.
Végig ő kapta a legnehezebb feladatokat.
Amikor mindenki másnak mindössze a lábát kellett felemelni, akkor Judit a következő instrukciót kapta:
- Jucus, te légy szíves, maradj csöndben, ÉS emeld fel a lábad :-)
2010. július 30., péntek
Judittal együtt könnyebb a főzés
Vettünk a piacon cukkinit, hogy majd lesz belőle valami.
- Judit, cukkinis tészta jó lesz ebédre?
- NEM!
- Akkor mi legyen?
- Cukkinis PITE!
- Az milyen?
- Nem tudom.
(Végül úgy döntöttem, a quiche lorraine-hez hasonló "pitét"sütök, csak reszelt cukkini is lesz a töltelékben. Remélem, erre gondolt a gyerek, mert több cukkini nincs itthon :-)
- Judit, cukkinis tészta jó lesz ebédre?
- NEM!
- Akkor mi legyen?
- Cukkinis PITE!
- Az milyen?
- Nem tudom.
(Végül úgy döntöttem, a quiche lorraine-hez hasonló "pitét"sütök, csak reszelt cukkini is lesz a töltelékben. Remélem, erre gondolt a gyerek, mert több cukkini nincs itthon :-)
2010. július 28., szerda
Juditka rongál
- Jól szorítsd rá a kupakját! SOHA TÖBBET nem nyúlok hozzá! - mondja rettentően bűnbánó pofival, csak így in medias res.
Nézek bután, akkor előhúzza a háta mögül a kezét, és leteszi elém a körömlakkhígítómat, ami valami nagyon kacifántos módszerrel nyílik és záródik.
Neki sikerült szétszednie. Nekem meg alig sikerült utána összerakni :-D
Nézek bután, akkor előhúzza a háta mögül a kezét, és leteszi elém a körömlakkhígítómat, ami valami nagyon kacifántos módszerrel nyílik és záródik.
Neki sikerült szétszednie. Nekem meg alig sikerült utána összerakni :-D
2010. július 27., kedd
Kompromisszumkészségből ötös
Szóval igen, már plázáztunk...
Nem ma akartam, mert ma kocsmázni is voltunk, és nem szeretek egy napra több kalandot is betenni (főleg mert akkor találhatok ki holnapra másvalamit...), de Judit - bár ő kérte -, kivételesen nem élvezte a kerthelyiségben üldögélést, és "kedvesen" közölte Szilvivel, hogy ma nem volt OLYAN jó találkozni vele.
Később javasolta, hogy hazafelé talán menjünk be a westendbe, és vegyünk neki farmerszoknyát.
Azt is megmondta, hogy melyik üzletben.
Láttunk csinos szoknyákat, Judit felpróbált néhányat. Az egyik igazán jól állt neki. Felajánlottam, hogy megveszem, de ez a kis liba csak a száját húzgálta, meg engem, hogy másik üzletben is meg AKARJA nézni.
Már majdnem megdicsértem - mert egyébként elég sokáig tartott, mire rászoktattam, hogy nem vesszük meg az első üzletben az első ruhadarabot, hanem kö-rül-né-zünk - amikor kiderült, hogy azért nem tetszett neki a szoknya, mert hosszúnak találta (jó 6-8 centivel a térde felett végződött), és rövidebbet szeretett volna.
Jó, nézzük meg máshol. Ehhez mit szólsz?
Hosszú.
Anyád hosszú. És ez milyen?
Rövidebbet szeretnék.
De ne vegyünk túl rövidet, mert nem tudsz szépen ülni, és látni fogja mindenki a bugyidat a metrón. EZ például nem lenne jó?
Rövidet. Nagyon rövidet szeretnék. Miniszoknyát. Mint az Orsinak van. Csinos az Orsi?
Te is nagyon csinos vagy, de ez a szoknya akkor is túl rövid.
Végül nagy nehezen sikerült meggyőznöm a divatmajom húgomat, hogy ha a feje tetejére áll, akkor se vagyok hajlandó méhszájig érő miniszoknyát venni neki, és felvázoltam a következő két lehetőséget:
1. Visszamegyünk az első üzletbe, és megvesszük azt a szoknyát, ami szerintem jól állt neki.
2. Húzunk haza igen gyorsan, farmerszoknya nélkül.
Jucus elég hamar rájött, hogy ebből vagy "túl hosszú" szoknya lesz, vagy csúnya bukta, és az előbbit választotta. Büszke vagyok rá.
De magamra is, amiért még mindig nem csaptam agyon.
Nem ma akartam, mert ma kocsmázni is voltunk, és nem szeretek egy napra több kalandot is betenni (főleg mert akkor találhatok ki holnapra másvalamit...), de Judit - bár ő kérte -, kivételesen nem élvezte a kerthelyiségben üldögélést, és "kedvesen" közölte Szilvivel, hogy ma nem volt OLYAN jó találkozni vele.
Később javasolta, hogy hazafelé talán menjünk be a westendbe, és vegyünk neki farmerszoknyát.
Azt is megmondta, hogy melyik üzletben.
Láttunk csinos szoknyákat, Judit felpróbált néhányat. Az egyik igazán jól állt neki. Felajánlottam, hogy megveszem, de ez a kis liba csak a száját húzgálta, meg engem, hogy másik üzletben is meg AKARJA nézni.
Már majdnem megdicsértem - mert egyébként elég sokáig tartott, mire rászoktattam, hogy nem vesszük meg az első üzletben az első ruhadarabot, hanem kö-rül-né-zünk - amikor kiderült, hogy azért nem tetszett neki a szoknya, mert hosszúnak találta (jó 6-8 centivel a térde felett végződött), és rövidebbet szeretett volna.
Jó, nézzük meg máshol. Ehhez mit szólsz?
Hosszú.
Anyád hosszú. És ez milyen?
Rövidebbet szeretnék.
De ne vegyünk túl rövidet, mert nem tudsz szépen ülni, és látni fogja mindenki a bugyidat a metrón. EZ például nem lenne jó?
Rövidet. Nagyon rövidet szeretnék. Miniszoknyát. Mint az Orsinak van. Csinos az Orsi?
Te is nagyon csinos vagy, de ez a szoknya akkor is túl rövid.
Végül nagy nehezen sikerült meggyőznöm a divatmajom húgomat, hogy ha a feje tetejére áll, akkor se vagyok hajlandó méhszájig érő miniszoknyát venni neki, és felvázoltam a következő két lehetőséget:
1. Visszamegyünk az első üzletbe, és megvesszük azt a szoknyát, ami szerintem jól állt neki.
2. Húzunk haza igen gyorsan, farmerszoknya nélkül.
Jucus elég hamar rájött, hogy ebből vagy "túl hosszú" szoknya lesz, vagy csúnya bukta, és az előbbit választotta. Büszke vagyok rá.
De magamra is, amiért még mindig nem csaptam agyon.
Juditka öltözködik
-Sírba viszlek?
- Igen.
...
- Tűsarkú cipőt AKAROK.
- Lópikulát.
- Miért nem?
- Nem a te stílusod.
- Miért nem az én stílusom?
- Nem illik a meglévő ruháidhoz.
- Nem?
- Nem. És járni se tudnál benne.
...
- Nem az én stílusom a magassarkú?
- Nem.
- Járni se tudnék benne?
- Na gyere, itt a magassarkúm, próbáld fel... Milyen? Tudsz benne járni?
- Nem tudok. Kényelmetlen.
(Hasonló meccset játszunk szemöldökszedés témában. Kíváncsi vagyok, ki adja fel előbb.)
- Igen.
...
- Tűsarkú cipőt AKAROK.
- Lópikulát.
- Miért nem?
- Nem a te stílusod.
- Miért nem az én stílusom?
- Nem illik a meglévő ruháidhoz.
- Nem?
- Nem. És járni se tudnál benne.
...
- Nem az én stílusom a magassarkú?
- Nem.
- Járni se tudnék benne?
- Na gyere, itt a magassarkúm, próbáld fel... Milyen? Tudsz benne járni?
- Nem tudok. Kényelmetlen.
(Hasonló meccset játszunk szemöldökszedés témában. Kíváncsi vagyok, ki adja fel előbb.)
Mit eszik az ilyen?
Kelkáposztafőzeléket.
Tabbouleh-salátát.
Főtt kukoricát.
Kaporszószt főtt tojással.
Caprese salátát.
Bablevest.
Sajtos-tejfölös lángost.
Rizses lecsót.
Majonézes krumplit.
Vöröslencsefasírtot.
Tzatzikit.
Joghurttortát.
Müzlit.
Meg ilyesmiket :-D
Tabbouleh-salátát.
Főtt kukoricát.
Kaporszószt főtt tojással.
Caprese salátát.
Bablevest.
Sajtos-tejfölös lángost.
Rizses lecsót.
Majonézes krumplit.
Vöröslencsefasírtot.
Tzatzikit.
Joghurttortát.
Müzlit.
Meg ilyesmiket :-D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
