Nincs szülinapom

Majd azért lesz, viszonylag nemsokára, ezért a sógornőm tortát sütött nekem, az öcsém meg hozott egy üveg becherovkát. Én viszont ünneprontó voltam.

Én: Úristen. De hát... Nincs is szülinapom. Én babonából sose szoktam előre megünnepelni... csak amikor már biztos megértem.
Sógornőm: Hát jó. Tudod mit? Egyél egy kis tortát csak úgy. Ezt a gyertyát meg most hazavisszük, és majd legközelebb meggyújtjuk, és elfújod.
Öcsém: Nesze, egy üveg pia. A születésnapodra meg majd megin' nem kapsz semmit.

Bence baba aludni megy

Még az apjára se mosolyog, a "prédikálószékében" hangosan üvölt, kézben nyüszög, ficereg, ezerrel cumizik. Bence fáradt, de keményen küzd az elalvás ellen.
Imádom, ha én fektethetem le.
Akkora mázlim van a sógornőmmel, talán csak a fürdetés az, amit jobban szeret maga csinálni (de még azt is átadja azért néha), amúgy egy nagyon tág jogkörrel felruházott nagynéni vagyok.

Mindig meghatódom azon, ahogy az unokaöcsém elalszik.
Beteszem a kiságyába, eligazítom a kezeit, odaadom neki a cumiját, betakarom, aztán jön egy puszi a hörcsögpofijára. Hatamas kerek szemekkel bámul, kétségbeesetten cumizik. Cirógatom a kis szöszös fejét, egyre lassabban pislog, de két pislogás között még mindig egyenesen rám néz. Végül megadja magát, és beájul.

Aztán megesik, hogy ezt a programot egymás után többször is lefuttatjuk, adott esetben váltott személyzettel, mert úgy látszik, aludni is elég fájdalmas dolog lehet egy ilyen kicsi gyereknek :-)

Korál, külön csak nekem :-)

"Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
Hogy mindennap, mindenhol erős legyek.
A csönd volna jó, kicsit könnyebb napok,
Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok."

Hát ez most nagyon jó.
Kéritek?

Eső, külön csak nekem

Nagyon közel lakom a villamosmegállóhoz. Tényleg NAGYON közel.

Mire a kapuig értem, bőrig áztam.
Aztán mire a lifttel is felértem, elállt az eső.
Na jó, persze magasan lakom, a tizediken, de hát akkor is :-)))))

Az őseink

Ja, nem, most nem Mátyás királyról lesz szó, bár mint tudjuk, ő is bejáratos volt hozzánk, hanem kicsit közelebbi rokonainkról.

Életükben hányszor felejtettem el a névnapjukat (és a születésnapjukat is persze), bezzeg mióta meghaltak, minden egyes április 12-én eszembe bír jutni, hogy az apám és a nagyapám is Gyula - volt. Kicsit talán késő bánat.

Egyébként még nem szedtük le az ajtókról a névtábláikat, egyelőre az öcsém is meg én is Gyula álnéven élünk, postásaink legnagyobb örömére és boldogságára.

Régészeti lelet

Előzetes információ: öcsémék most az apai nagyszüleink lakásában laknak, a bútorok egy része még a régi. Mi elég kártékony kisgyerekek voltunk.

Telefon tegnap:
- Te, nem tudod, miért van felírva a fotel karfájára, hogy "Itt járt Mátyás király"???
- Öööööö.... nem tudom, de az tuti, hogy mi voltunk.
- Az nem lehet, hogy tényleg itt járt Mátyás király?
- Ja, de.

Nagybácsim egy trükkös csávó

Milyen jól kitaláltuk, hogy ha a nagybátyám és a mama mondjuk havonta egyszer (de lehet akár többször is) meglátogatják öcséméket - vagyis természetesen Bence babát igazából - akkor azon a hétvégén nem nekünk kell rohanni, hogy a mamának bevásároljunk, meg fát hordjunk, meg elmosogassunk, ésígytovább.

Aha.

Kérdezem ma őket - áááááá, cseppet sem célzatosan - hogy akkor most hazafelé ugye bemennek vásárolni a mamának. Közli a nagybátyám, hogy nem. Viszont most indulnak haza, mi lenne, ha mennék velük, és akkor megállnánk itt a következő bevásárlóközpontban, én meg jól bemehetnék vásárolni a mamának :-D

Hát, így jártam :-D
Jó, az is tény, hogy nem kellett se fát hordanom, se mosogatnom, se ésígytovább, és még haza is vittek. És én szabhattam a feltételeket: OK, legyen, viszont ők kinn megvárnak a kocsiban, én meg akkor 10 perc alatt végzek. De akkor is, nagybácsim ANNYIRA profin oldotta meg, hogy ne neki kelljen a mamával piszmognia a boltban :-D