Kizárás

Télen pont eleget rinyáltunk a közös képviselőnek, hogy változtassa már meg azt a minimálprimitív kapukódot, amivel csak az nem jött be a lépcsőházba, aki nem akart - az összes hajléktalan például akart -, de a közös képviselő nem képviselt az égvilágon semmit, csak azt, hogy nincs rá pénz.

Aztán hétfőn, amikor reflexből az egyszerű kóddal akartam bejutni a kapun, meglepődtem, mert nem sikerült. Végre megszüntették a közös kódot. Nekem nem gáz, én tudom fejből a másik "belépőmet" is (egy kétjegyű szám kell hozzá, aminek köze van az ajtószámhoz - de nem az -, meg egy négyjegyű kód, amit én pl. könnyen megjegyeztem, mert egymáshoz képest tök jól helyezkednek el a számok a táblán), a tegnapi nagy lépcsőházi reklamációból viszont arra következtettem, hogy vannak jó néhányan, akik nem tudják a saját kódjukat, vagy tudták, de már rég elfelejtették. Ja, és kulcsuk sincs a kapuhoz, mert ugye az minek, mikor csak be kell pötyögni azt az igazán egyszerű számsort.

Mindenesetre van nekem az az áldott jó szívem, ami most majd szépen elküld engem a kulcsmásolóhoz, hogy adhassak egy kulcsot az alkesz néninek a kilencediken, aki aztán remélem, tovább másoltatja majd az összes csöves haverjának, akik már egész eddig is csak azért tudtak benn telelni (meg nyaralni) a lépcsőházban, mert ő megadta nekik a kapukódot.

Eddig ez egy jó nap

Megjöttünk a piacról, én és az elégedett fejem :-)
Nagyon szeretek szombaton délelőtt elsétálni a kispesti piacra, felér egy wellness-kezeléssel, amit ugyan soha nem próbáltam, de biztosan így van.
Hazafelé mondjuk már nem annyira wellness, mert cipelhetem, amit vettem :-D

Ma büszke lehetek magamra, nagyon visszafogottan vásároltam, (aha, mert előtte már dorbézoltam ám egyet a drogériában), még a tejesnél se rendeztem különösebb ámokfutást, pedig ott azért szoktam. Amolyan szombati luxusként a mai második kávémat már rendes tisztességes házi tejjel ittam, mert ami jár, az jár.

Most tehát van itthon aprószemű újkrumpli, petrezselyem, zöldbab (zöldhüvelyű), egy egyszemélyes darab dinnye, juhtúró, tej, tejföl, rendes kenyér, meg vaj. És már az is megvan, hogy miket fogok főzni.

Ja, és a másik legjobb dolog, hogy "ráérős" hétvégét engedélyeztem magamnak. Nagyon remélem, nem támad be félúton a lelkiismeret-furdalás.

Takaró update

Ma ilyen update-elős nap van (ezt így kell írni?).

Tegnap este megint elértem a takarónak az egyik csücskéhez, és ebből az alkalomból meg is mértem, 75x75 cm-nél tartok.
Nem mondanám, hogy gyorsan haladok, azt viszont igen, hogy rendkívül lassan.
De egyrészt folyton fáj a csuklóm tőle, nem akarom túlzottan erőltetni, másrészt meg - lássuk be - elég unalmas :-)

Kép nincs, mert pont ugyanúgy néz ki, mint legutóbb, csak annál azért valamivel nagyobb :-)

Polgármester update

Nyilván nyert az új jelölt Felcsúton, de persze ez igazából nem volt kérdés...

Best of öcsém

Szereplők: öcsém, sógornőm, én.

1. Sógornőmmel barkochbázunk (vittem neki meglepetést, és megpróbálta kitalálni, hogy mi az :-)
S: - Meg lehet enni?
É: - Nem.
S: - Fel lehet venni?
É: - Nem.
Ö: - Le lehet tenni?

2. Egy járókelő srácot értékelünk éppen.
É: - Hű, turistafiú, hazakísérsz?
S: - Ne már, ez tök béna.
É: - Innen elölről tényleg, viszont jó segge van.
Ö: - Kár, hogy a nyakán hordja.

Nem a megfelelő színekben...

Eljött az ideje ennek a témának is, mert most egész közelről figyelhettem meg a rendszer működését.

Pontosan eddig bírta nagykirályunk, hogy éppen Felcsúton a független polgármester nyerte meg a választást, illetve még eddig se, mert hónapok óta ment a fúrás-faragás, aminek a végén persze sikerült valamit találni a polgi ellen, volt kampány (főleg lejárató, meg ígérgető), aztán ma meg új választás.

Felcsút nem egy nagy település, ismer mindenki mindenkit, kiszivárog mindig minden, most is szinte a beszívott meg kilélegzett levegővel terjedt, hogy pontosan milyen meggyőzési módszereket alkalmaz az új polgármesterjelölt. Meg hát ugye ott a bázis a háta mögött, van honnan erőt meg ötleteket meríteni.

Felcsút egyébként is annyira jó hely, hogy az elmúlt hetekben pár százan be is jelentkeztek oda, nahát-nahát.

Csak tudnám, ki fogja nyerni ezt a polgármester-választást...

Matekzseni, vaklégy, vaklárma

Miután ilyen frankón nekiálltam sajnáltatni magam, kötelességemnek érzem beismerni, hogy a tízesátlépésekkel, meg úgy általában az összeadással - úgy tűnik - még gondjaim vannak így harmincnégy évesen, szóval szerencsére rosszul adtam össze a csekkeket. Így történt, hogy a postán kellemes meglepetésként ért a hír, hogy nem is annyit kell befizetnem, amennyit én kiszámoltam, hanem csak kevesebbet.

Persze olyan nagyon így se ugrálhatok, de ez már - szinte - normális, semmi extrém csóróság.

Amúgy pedig meg is érdemlem, máskor mindig igyekszem a hónap végére időzíteni az "extrém" kiadásaimat, hogy tudjam, meddig lehet nyújtózkodni, most viszont június elején voltunk zülleszkedni Szekszárdon, és hát júliusig kénytelen vagyok szembenézni a következményekkel :-)