Miután ilyen frankón nekiálltam sajnáltatni magam, kötelességemnek érzem beismerni, hogy a tízesátlépésekkel, meg úgy általában az összeadással - úgy tűnik - még gondjaim vannak így harmincnégy évesen, szóval szerencsére rosszul adtam össze a csekkeket. Így történt, hogy a postán kellemes meglepetésként ért a hír, hogy nem is annyit kell befizetnem, amennyit én kiszámoltam, hanem csak kevesebbet.
Persze olyan nagyon így se ugrálhatok, de ez már - szinte - normális, semmi extrém csóróság.
Amúgy pedig meg is érdemlem, máskor mindig igyekszem a hónap végére időzíteni az "extrém" kiadásaimat, hogy tudjam, meddig lehet nyújtózkodni, most viszont június elején voltunk zülleszkedni Szekszárdon, és hát júliusig kénytelen vagyok szembenézni a következményekkel :-)
Ha egy üzlet beindul
2 hete
5 megjegyzés:
Gondolom, Te is szereted az ilyen kellemes meglepetéseket :o)
Na az a baj velem, én már eleve számológéppel hajtom végre a dolgot, így ilyen meglepetésben nincs részem... És milyen szerencse, hogy nem a másik "irányba" számoltad el... :-)
Most szívhatom vissza az előző megjegyzésemet!? :D
Éva, nem kell visszaszívni :-D Attól még egerész-üzemmódban vagyok :-D
Ismerős. Ilyenkor szoktam magamat azzal turingolni, hogy na innen szép nyerni. Meg amit a Mama mindig mondogatott: csak egészség legyen és ne lőjenek. Ezzel segítettem kicsit?
Megjegyzés küldése