Rendet kellene raknom

Kopoltyút lenne jó növeszteni, annyira párás ma a levegő. Mindegy, felőlem már akár eshet is, hozzájárulok. A hétvégén úgyis megvolt nekünk a jó idő, nem esett, nem volt szélvihar, szépen sütött a nap, lehetett kirándulni. Igaz, az idő legnagyobb részét különböző borászatoknál töltöttük, ahová amúgy se esett volna be az eső, meg fújt volna be a szél. De azért mégis így volt ez az igazi.

Egyébként igen, kirándultunk is. Végre egyszer :-) Nem hittem volna, de tényleg sikerült, méghozzá MÁSNAP :-)
És láttuk a híres-nevezetes gemenci szarvasokat. Hármat, messziről, száguldás közben. Ők száguldottak, mi csak bámultunk lefagyva.

És hogy miért kellene rendet raknom? Mert pénteken valaki szeretett volna hazakísérni, én meg azért voltam kénytelen erre nemet mondani, mert momentán annyira balkáni állapotok uralkodnak nálam, hogy egyszerűen nem engedek be senki emberfiát. Hát, így jártam. Tulajdonképpen úgyis indultunk reggel Szekszárdra, szóval meg tudom ideologizálni magamnak, hogy az éjszakából hátralévő néhány órát sokkal jobb volt nekem egyedül, és alvással tölteni :-)

Így is volt, mert az odafelé úton hiába próbáltam, nem tudtam elaludni a kocsiban (fel voltam pörögve), ha előtte azt a két és fél órát se aludtam volna végig, akkor nem tudom, mi lett volna belőlem estére, annyi borkóstolás után. Így is bealudtam az utolsó borozóban, miután odaráncigáltam szegény Zetor cimborámat, hogy lássam. Megnéztem, aztán leraktam a fejemet az asztalra, és aludtam egyet, míg a srácok fröccsöztek. De ez csak késő este történt, addig hősiesen álltam a sarat (vagyis a bort) két borkóstolón, a meglehetősen rövidke éjszakai nyugodalom után :-)

De azért asszem, mégis rendet rakok a közeljövőben. Még jól jöhet.