Késés ellen sárkányfű

Ismerőssel futottam össze reggel a villamosmegállóban, elég ritkán találkozunk, és - bár tudjuk egymás elérhetőségeit - mindig csak véletlenül.
Megbeszéltük, hogy most is csak azért sikerült, mert ő késésben volt. Na de hát én is.
Aztán arra is fény derült, hogy mindkettőnknek 7-kor kéne indulnia (és egyáltalán nem fél nyolckor...).
Így most kitaláltuk, hogy megpróbálunk reggelente 7-kor direkt találkozni a villamosmegállóban. Hátha motiváljuk egymást, és így egyikünk se késik el a munkából, meg még dumálhatunk is minden nap :-)

I drove all night

Buliból hazafelé, kabrióban (még teteje sincs :-), hangosan ordítva az Üllői úton :-D Jóság, köszi!
(Még holnap se lesz hangom :-D)
Ja, és persze nem én vezettem, én nem tudok. Hoztak.

Beneck megbukott

Legalábbis már megint kikapott a védőnőtől. Mert nem kúszik, nem mászik, nem ül rendesen. Jó, hogy ezek már mind-mind előkészítő fázisban vannak, de akkor is.

Igaz, ami igaz, mostanában "semmit nem csinál" ez a gyerek, csak a fogát növeszti, meg az egóját, és tuti, hogy tüdő-vitálkapacitásra gyúr, legalábbis az ordításából erre lehet következtetni. Ma a vonaton többen mentek oda megkérdezni, mi baja a babának. Mi lenne, hülye - szerette volna mondani egyetlen fiáról az öcsém, de nem mondta :-D Igazából meg egyébként is csak álmos volt, meg a foga kínozta csórikámat.

Hintázni még mindig szeret, és kiugrik a kezemből, ha macskát lát. Üvölt viszont, ha a Dédit, illetve akkor is, ha nem adom neki oda azonnal a macskát. Konkrétan vetődik a kezemből macskairányban, és felháborodottan visít, amiért vissza merészelem tartani, többek között azért, mert a betonra készül fejest ugrani. Meg mert még mindig nem tud menni, de erről még mindig nem vesz tudomást :-D
Pasiból van a szentem.

Remix

Iszonyat büszke vagyok magamra, mert reggel a hagyományos tróger módon felvettem a szépruhámat farmer halásznadrággal, a Hihetetlenül Ünnepélyes Évnyitón pedig csak kiszedem alóla a farmert, ráveszek egy blézert, és máris alkalomhoz illő lesz a megjelenésem. Most aztán ettől annyira kreatívnak érzem magam, kéne is egy téglát kötni a nyakamba, hogy ne hordjam olyan magasan az orromat :-D

Palinta

Tisztára bipoláris vagyok mostanában.
Azon gondolkodom, érdemes lenne talán visszaolvasnom, hátha kiderülne, van-e ebben az "egyszer-fenn-egyszer-lenn"-ben valami rendszeresség, vagy csak az rendszeres, hogy fölösleges dolgokon túlpörgetem magam, és minél feljebb jutok, annál nagyobbat tudok esni. Mindig olyan lelkesen várom a csodát, a csoda persze nem jön, én meg jól megsértődöm, és duzzogok, de nem tanulok.
A hétvégi eufória a vasárnap esti hazaérkezéstől számítva kitartott még keményen egy napig, aztán a másodikon már rám is tört a kicsivagyokéhesvagyok-, meg a nincsenapámseanyám-életérzés.
A fene vinné el.
Mindegy, most is el fog múlni.

Holnap viszont szép ruhában kell jönni, mert ünneplés lesz munkahelyileg.

Félelem és reszketés

A Benecnek mától kezdve FOGA van! Egyelőre próbaképpen egy darab.
Attól tartok, mostantól nem annyira fogom élvezni, ha a nyaki ütőerem környékét csócsálja, meg barátságosan felcuppan az arcomra :-D

Vigyázz magadra, fiam :-)

Nem is olyan közeli ismerős, csak félig barátkoztunk össze, egyszer jöttek velünk kirándulni, meg párszor "lájkoltuk" egymást a fészbúkon, ennyi a történet. Mégis jólesett, hogy felhívott elbúcsúzni, mielőtt több évre elhúzna csavarogni kábé a világ másik felére, ahol az emberek is valószínűleg fejjel lefelé járkálnak. Úgyhogy összefutottunk, megpuszilgattam, megölelgettem, aztán már el is ment, de ez most olyan elköszönés volt, ami nem űrt, hanem jó érzést hagyott maga után.