Kéne nyernem kötőtűt...

... mert a nyáron kettőre is rátenyereltem, és eltörtek. Az egyiket össze lehetett ragasztani, a másikat meg nem.
Persze amúgy is kértem már újat, de amikor Gabi meghirdette ezt a játékot, akkor gondoltam, hátha így is be lehet szerezni az utánpótlást.
A nyereményjátékban való részvétel feltétele az, hogy én is hírt adjak róla, ezt, amint látjátok, meg is tettem, de légyszi, ti ne játsszatok, mert akkor rontjátok az esélyeimet :-P

Amit kiskoromban nagy nehezen megettem

Kérdezi Thea, hogy melyik volt gyerekkoromban az öt kedvenc ételem.

Ez nem egyszerű, mert egyrészt hihetetlenül válogatós, és rossz evő kisgyerek voltam - ezt ma már nehéz elhinni, de engem, kéremszépen, az öcsémmel együtt ORVOSHOZ (!!!) hordtak, és gyógyszert kaptunk, mert olyan betegesen soványak voltunk - , másrészt meg emlékezetem szerint az anyukám elég vacakul főzött, főleg azért, mert utálta. Volt egy-két specialitása, amit nagyon jól készített, mondjuk leginkább csak ha vendégek jöttek, és kellett villantani, de amúgy nekem szinte egyáltalán nincs olyan étel-emlékem, hogy hú, ilyet csakis az anyukám tudott.

A nagymamáim jól főztek, főleg az apai. Az első három ételt nála szerettem, a negyediket az anyai nagyanyámnál, az ötödik meg kivételesen anyu kreációja volt :-)

1) Párolt lilakáposzta.
2) Fasír(ozot)t.
3) Sonkás tészta.
4) Rizses borsó, úgy is, mint rizibizi.
5) Húsos tészta (maradék pörkölt ledarálva, tejföllel elkeverve, és ez ment a tésztára).

Futottak még: fokhagymás pirított kenyér ZSÍRRAL, (és napközisteával), meg a sparhelt sütőjében héjastól (és attól tartok, hogy koszosan) megsütött krumpli sóval és vajjal. Ezek nem annyira finomak, mint inkább emlékezetesek, és az anyai nagyszülőknél kaptuk őket.

Lehet olyat is, amit nem szeretek azóta sem? Sóska, madártej, zserbó, húsleves.
Amit pedig nem is az, hogy nem szeretek, hanem egyszerűen nem is veszek a számba mind a mai napig: pacal, kocsonya, körömpörkölt.

(Nem küldöm tovább, de akit netán most elfogott a nosztalgia a gyerekkori kedvenc ételei után, az ne tartsa vissza magát, írjon róla bejegyzést :-)

A kámforrá vált ismerősökről

Egy hétig dumáltam msn-en egy sráccal, na jó, hallgatóval, de nem hinném, hogy csak azért, mert itt dolgozom, munkaidőn kívül ne beszélgethetnék hallgatókkal, a többi is folyton a fészbúkon jön a nyakamra, ha akar valamit, sunnyogok is időnként láthatatlanban, legalább a játszótéren hagyjanak békén.

Na mindegy, szóval egyik este a srácot egyszer csak elszólította a barátnője a gép elől, mondta, hogy most megy, majd beszélünk, és konkrétan azóta nem láttam.

Nagyon, nagyon erősen remélem, hogy egyszerűen csak megszűntek a problémái, vagy talált magának jobb beszélgetőpartnert, akivel megoszthatja őket, és nem pedig arról van szó, hogy irgalmatlanul leszúrták, és ha jót akar magának, nem megy többet az msn közelébe, amikor én is ott vagyok.

Olvasok is, nemcsak a képeket nézegetem

Mondta a múltkor a srác, hogy Truman Capote tetszeni fog. Rögtön ki is vettem a könyvtárból két könyvét, és tényleg tetszenek, csak azt sajnálom, hogy nincs alkalmam visszajelezni. Mert ha lenne, akkor elmesélném, hogy tisztára olyan, mintha a két könyvet két teljesen különböző ember írta volna. Lehet, hogy még majd elovasok egy harmadikat is, aztán hátha rájövök az igazságra.

Jó volt a buli Szolnokon

Szolnokon mindig jó a buli. Most is találkoztam ismerőssel, másnap aztán jöttek a kérdések.
- Na és milyen volt?
- A G-vel jól lehet borozni.
- Jó, de milyen volt?????
- Mondom, hogy a G-vel jól lehet BOROZNI :-)

Késés ellen sárkányfű

Ismerőssel futottam össze reggel a villamosmegállóban, elég ritkán találkozunk, és - bár tudjuk egymás elérhetőségeit - mindig csak véletlenül.
Megbeszéltük, hogy most is csak azért sikerült, mert ő késésben volt. Na de hát én is.
Aztán arra is fény derült, hogy mindkettőnknek 7-kor kéne indulnia (és egyáltalán nem fél nyolckor...).
Így most kitaláltuk, hogy megpróbálunk reggelente 7-kor direkt találkozni a villamosmegállóban. Hátha motiváljuk egymást, és így egyikünk se késik el a munkából, meg még dumálhatunk is minden nap :-)

I drove all night

Buliból hazafelé, kabrióban (még teteje sincs :-), hangosan ordítva az Üllői úton :-D Jóság, köszi!
(Még holnap se lesz hangom :-D)
Ja, és persze nem én vezettem, én nem tudok. Hoztak.