2014. szeptember 4., csütörtök

Bence mostanság

Tegnap "találtam" ezt a képet Bencével, tavaly ősszel készült. Akkoriban még azt kérdezgette, hogy szeletem-e :-)


Azóta már nőtt egy csomót (bár ez a felsője még jó rá), meg a bölcsi is megtette, amit meg kellett tennie, szóval most már azt kérdezi, hogy odaadom-e neki a pilosz telefonomat, mert haza akarja vinni, és ha nem hozom el vasárnapra, akkor lelő.

Viszont még mindig "szegít", ha horgolok vagy kötök, és mostanában Sün Balázst kell neki olvasni. Telefonról kezdtük egy hosszú autóúton, és az öcsém nem fűzött hozzá nagy reményt, hogy le fogja kötni. A harmadiknál már kezdtük sejteni, hogy de, leköti :-) Ezen a képen már könyvből olvastuk. Századszor :-)


Ja, ami még újdonság, hogy három napja ovis. Alma a jele, és a hős géppuskás reggelente sír :-D

2014. szeptember 2., kedd

Juditkával öröm a vásárlás

Korán érkeztünk egy találkozóra, volt még egy félóránk, hát akkor sétáljunk.
Az egyik kapualjban a cipőbolt kirakata előtt nem tudtunk csak úgy elmenni. Olcsó cipők voltak, biztos kínaiak, mert mi nem az, kívül persze műbőr, de belül valódi bőr béléssel. Helyes kis "babacipőcske" fazonú topánkák.
Mondtam a húgomnak, milyen jól néz ki, közölte, hogy akar egy olyat. Felhívtam a figyelmét, hogy aktuálisan kábé ugyanolyan van a lábán, de ez úgy különösebben nem érdekelte.
Pfff, hát osztottam-szoroztam, jó, végül is enni nem kér, nem is drága, lesz egy tartalék őszi-tavaszi cipője, hát üsse kő, megveszem.
Bementünk próbálni.
A cipőt bézs, fekete és bordó színekben lehetett kapni.

Jucus egy bézs színűt próbált fel, jól állt a lábán, csak hát a színe az olyan... nem illett a jelenlegi ruhatárához, meg úgy általában egy fiatal lányhoz. Nénis volt, na. Mondtam neki, hogy OK, nagyon klassz, de mi lenne, ha felpróbálna egy másik színt is, mert ez a bézs nem annyira áll jól neki, és nem lesz mihez felvennie különben se.
Bordóból nem volt 39-es, kértünk feketét.
Felvette, annak is jó volt a mérete nyilván, sokkal jobban is nézett ki rajta.
- Akkor megveszem neked, Judit, jó?
- Jó.
Kikészítettem a pénzt, és a pénztár felé fordultam, miközben még feltettem az utolsó kérdést:
- Ugye, fogod hordani?
- N.E.M.

2014. augusztus 28., csütörtök

Mappák/4. - A bizonyítványokat megtartom.

Az apámnak általános negyedikben "kifogásolható" volt a magatartása :-)
Ehhez én csak annyit fűznék hozzá, hogy: HÖHÖ :-D :-D


Utazás a mappáim körül, 3. rész

Amelyből megtudjuk, hogy apám fizetése a halála előtt, 1998-ban, bruttó 170.000 Ft volt. Gugli szerint az akkori minimálbér pedig 19.000 Ft, csak viszonyításként. Anyu mondjuk gyesen volt az akkor 8 éves - de nyilván már akkor is pont ugyanilyen autista -Juditkával, ő 10.500 Ft-ot kapott havonta. Érdekesek ezek az adatok, elgondolkodtatóak.

Ez a mappa egyébként apunak az autóbalesetben bekövetkezett halálával, temetésével, örökösödéssel kapcsolatos papírokat volt hivatott egyben tartani. Így pl. a halottvizsgálati jegyzőkönyvet, amivel eddig soha nem találkoztam. Akárhány év telt el, megrázó volt olvasni, hogy a halál oka: aortaszakadás, belső vérveszteség. Az orrom alatt motyogva reméltem, hogy abban nagyon gyorsan meg lehet halni... Dani vett egy nagy levegőt, felkészült, majd inkább nem mondott semmit.

Aztán egy ismerős-ismerőse ügyvédnő levelezett biztosítókkal nem-vagyoni kártérítésért, amit esküszöm, nem emlékszem, hogy megkaptunk-e, de talán egy részét igen. nem bíztuk a véletlenre: MINDEN egyes iratból az eredeti mellett volt még legalább két másolat. Úgy döntöttem, menjenek mind békével.

(Futottak még: anyám adóbevallásai 2006-tal bezárólag, ezt 2011-ig kellett megőrizni, ami - ha jól számolom - szintén elmúlt már.)

Nem mondom, hogy fájdalommentes beavatkozás papírdarabokról kirakósként összeillesztgetni, majd a szemétbe dobni a szüleim egész életét, de attól tartok, az igazi feketeleves tényleg a Juditkával kapcsolatos irdatlan mennyiségű dokumentáció kiválogatása és elrendezése lesz. Kitartást kívánok hozzá magamnak.

2014. augusztus 26., kedd

Mappalomtalanítás, 2. nap

Mára nem vállaltam túl nagy kihívást, de későn is jöttem haza, tutira kellett mennem. A 2006 előtti telefonszámlákat és az évekkel ezelőtt megszüntetett bankszámlámról még mindig meglévő számlakivonatokat szavaztam ki. Ezzel nem is egy, hanem KETTŐ mappa tűnik el a polcról. Tényleg, azt még nem döntöttem el, hogy a megürült, de hibátlan mappákat is szélnek eresztem-e... nagy eséllyel igen.

(Majd a Juditkával kapcsolatos anyagok rendbe tétele lesz az igazi nagy falat, azt valószínűleg hétvégére hagyom.)

Lomtalanítási akció "várom a párom" jeligére, tanulságokkal

Mert nem fog beférni.
Vagyis hát ő maga meg még a ruhái, azok simán, mindenféle gond nélkül, de minden embernek vannak a járulékos kacatjai, amik KELLENEK, mert nem jó nélkülük, és kész. Na, a kacatokkal már bajok lennének, mert a lakásban pillanatnyilag ott élnek rajtam kívül mindazok az apró kis biszbaszok, amik 30 év alatt valahogy rárakódnak egy családra. Én meg, hát elfértem tőlük, minek dobáljak ki bármit is.

Na, majd most.
Megfogadtam, hogy a hátralévő 30 napban minden egyes nap ki fogok lomtalanítani egy mappát. Ez sunnyogásnak tűnhet, de igazából meg hőstett, mert a papírok átnézésének már a gondolatától is fáj meg viszket mindenhol :-D
Rengeteg mappa van, a szüleim gyakorlatilag mindent lefűztek és elraktak, mert hátha egyszer kell. Jók voltak ezek eddig a polcon, eszembe nem jutott átnézni, hogy esetleg ki is szórhatnék belőle egyet és mást.

Tegnap kezdtem az első mappával, amit találomra leemeltem a polcról. Számlák, jótállási jegyek, garanciapapírok, kezelési útmutatók voltak benne, de úgy értsétek, hogy a 32 évvel ezelőtti beköltözésünk óta nagyjából mindenről. KERAVILL és Videoton számlák, a régi gáztűzhelyünk mindenféle papírjai, egy gyümölcscentrifuga használati utasítása (ami már 20 évvel ezelőtt is 8000 forintba került, megállapítottam, hogy most se adnék érte annyit), és megvan ám a mosógép leírása is, érintetlenül, ahelyett, hogy rendesen felmágnesezték volna az oldalára. Bár lássuk be, egy Hajdu Energolux működésére nem olyan borzasztóan nehéz rájönni táblázat nélkül. Mindenféle mosáshoz Biopont ajánlottak egyébként, kivéve az egyikhez, amelyikhez Coccolinót (1997 nem volt annyira régen).
Találtam egy kis oktatófüzetet apám fényképezőgépéhez is, ezt mondjuk nem lett volna olyan rossz dolog korábban felszínre hozni. Ja, és megvan a kvarclámpánk tájékoztatója, nem is tudtam, hogy azt valójában apuéknál gyártották (Medicor Művek), de a szagára emlékszem. Ja, és a gáztűzhelyünknek, amit 1983-ban kezdtünk használni, és ha jól rémlik, akkor olyan 2006-ban vagy 2007-ben cseréltem le anyu halála után, valójában csak 12 év lett volna a várható időtartama.

A legviccesebb, hogy régen mindenhez, ami árammal működik, csatolták a kapcsolási rajzot is. Egy ideig. Aztán az újabbakhoz már nem. Lehet, hogy azokat még úgy tervezték, hogy javíthatóak legyenek?
(A garancia se 3 meg 6 hónap volt, de nem is csak egy év, hanem sokkal hosszabb, sőt, ha lejárt, utána még évekig biztosították a javításhoz szükséges alkatrészeket. Hoppácska.)

A második legviccesebb, hogy a gyűrűs mappának minden egyes "iratbugyijába" az anyám először is beleillesztett egy, legalább nagyjából méretre vágott kartonlapot, ami lehetett pl. egy felboncolt papírdosszié fedő- vagy hátlapja, viszont ugyanígy előfordult, hogy szaloncukros kartondoboz tetején bambuló pufók kisangyal merevítette ki a genothermet, vagy hát mit tudom én, hogy anyu pontosan milyen meggondolásból bélelte ki őket, mielőtt telepakolta volna. Ezt én így utólag azt hiszem, már nem fogom tudni értelmezni.

Érdekes kutatás volt, szó, ami szó.
De minden mappa véget ér egyszer, a legtöbb leletet kidobásra ítéltem (pár műszaki rajzot azért eltettem Daninak, hátha érdekli), ezek gyújtósként fogják végezni a telken.

Haladtam volna tovább, de sajnos a következő, találomra kihalászott mappában az anyámnak a kórházi papírjai és zárójelentései voltak. Esküszöm, elkezdtem, de úgy tűnik, erre most még nem vagyok képes.

Folytatom inkább az 5 évnél régebbi közüzemi számlák és sárga csekkek igazoló szelvényeivel, az valószínűleg veszélytelen, fájdalommentes, és látványos lesz.




2014. augusztus 22., péntek

Kapunyitási pánik, ami egyébként jó nekem

Emlékeztek még erre a bejegyzésre?
Csak mert IGEEEEEEEEN!!!!!!!!
Danit az ötödik beküldött pályázat után az egyik cég behívta interjúra, majd a beszélgetést követő két egész nap múlva (komolyan, két nap, és nem két hét, meg három, ahogy eredetileg ígérték) jól lecsaptak rá :-D

Szóval nagyjából egy hónap, és jön!!!!!

Én meg itt mindenki előtt töredelmesen beismerem, hogy eléggé be vagyok rezelve. Tök hülyeség, erre várok lassan egy éve - na jó, tudom, ne túlozzak, még egy éve sincs, hogy rendesen megismerkedtünk -, csak hát könnyű azt ismételgetni, hogy "majd amikor együtt fogunk élni", viszont nem tehetek róla, közben félig-meddig lemondóan belenyugodtam a távkapcsolatos verzióba, és most az egyik szemem sír (örömében), a másik nevet (örömében), a harmadik meg aggódik, hogy most akkor mi lesz. Nehogy valamit elszúrjak, meg ilyesmi.
Szerencsére Dani kiröhög, és azt mondja, hogy mindent meg fogunk oldani, és ha ő azt mondja, akkor az úgy is lesz, igazából mindig úgy szokott.