2014. augusztus 22., péntek

Kapunyitási pánik, ami egyébként jó nekem

Emlékeztek még erre a bejegyzésre?
Csak mert IGEEEEEEEEN!!!!!!!!
Danit az ötödik beküldött pályázat után az egyik cég behívta interjúra, majd a beszélgetést követő két egész nap múlva (komolyan, két nap, és nem két hét, meg három, ahogy eredetileg ígérték) jól lecsaptak rá :-D

Szóval nagyjából egy hónap, és jön!!!!!

Én meg itt mindenki előtt töredelmesen beismerem, hogy eléggé be vagyok rezelve. Tök hülyeség, erre várok lassan egy éve - na jó, tudom, ne túlozzak, még egy éve sincs, hogy rendesen megismerkedtünk -, csak hát könnyű azt ismételgetni, hogy "majd amikor együtt fogunk élni", viszont nem tehetek róla, közben félig-meddig lemondóan belenyugodtam a távkapcsolatos verzióba, és most az egyik szemem sír (örömében), a másik nevet (örömében), a harmadik meg aggódik, hogy most akkor mi lesz. Nehogy valamit elszúrjak, meg ilyesmi.
Szerencsére Dani kiröhög, és azt mondja, hogy mindent meg fogunk oldani, és ha ő azt mondja, akkor az úgy is lesz, igazából mindig úgy szokott.



9 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Ez fantasztikus! Miért hittem azt, hogy Dani Budapesten lakik???

Maris írta...

Öööö, azt nem tudom :-) De most majd tényleg ott fog :-D

ani írta...

dejóó :)
a harmadik szemednek üzenném, nem kell előre aggódni, teljesen felesleges :))

Beácska írta...

Juppíííí!! :D

Thea írta...

Teljesen jogos a harmadik parája!
Minden rendben lesz.

Éva írta...

Maris, én úgy, de úgy örülök!!!! Minden rendben lesz, hidd el, bízz magatokban!

a Matula ikrek írta...

Hajráááááááááááááááááá! :o)

Maris írta...

Köszi a bátorítást! Eddig mindig minden szinte már mesebelien jó volt, remélem, hogy a hétköznapok is menni fognak :-)

Maris írta...

Ez egy elég jó ötletnek tűnik, ki fogom próbálni! :-D