Ízlések

Barátaink összeházasodtak a múlt héten. Szépek voltak, meg ünnepélyesek, meg volt minden, ami elvileg kell egy esküvőhöz, és persze örömmel vettünk részt az eseményen, és kisdobos-becsszóra tényleg csupa jót kívánok nekik, de utána Danival megbeszéltük, mennyire jó, hogy a mi bulink nem ilyen volt :-)

Barackos kert a nyár

Ez meg megint egy Kispál, mert mindenre van Kispál, még a lekvárra is, nemhogy a barackra, ja,de az viszont  Kiscsillag, úgyhogy mindegy, jó lesz ez ide.

Szóval tavaly az egész év egyik legnagyobb ötlete volt, amikor összeszedtük a kertben a maradék 2-3 kiló őszibarackot a fa alól, az előtte levő mittudoménhány kiló az ott rohadt el, mert az öcsém épp az eszét játszotta, mi meg nem értünk rá, azóta is sajnálom. Mindenesetre főztünk hat kis üveg lekvárt.

Akkor még azt se tudtuk, hogy eljön az ősz, és meghal Dani mamája, tehát az onnan érkező, egész addig végtelennek tűnő lekvárfolyam is megszakad egyszer.

Nem vagyunk azért annyira nagy lekvárfogyasztók, a palacsintán és a grízes tésztán kívül semmi máshoz nem használjuk. A héten bontottuk fel az utolsó kisüveget, kicsit még sajnáltam is, de tulajdonképpen már május van, és egyrészt van még füge, másrészt jön az eper, utána meg sorban a többiek, és nincs mese, a stafétabot most már az én kezemben van, lekvárnak márpedig lenni KELL, mert a bolti az nem olyan.

Horgászkirándulás

Göböljáráspuszta elég rossz helyen állhatott a sorban, amikor a normális településneveket osztogatták, nem is jutott neki. Mondjuk életemben nem hallottam még, hogy valaki végigmondta volna, hogy Göböljáráspuszta, Gőböl az csak egyszerűen, méghozzá jó hosszú őőő-vel :-D

A hülye neve ellenére van itt két szuper kis horgásztó, egy luxuskategóriás, meg egy fapados, mi a másodikat látogattuk meg a hétvégén, mert Bence unokaöcsém már élni nem hagyta az apját, annyira akart horgászni. (Nem tud, de ez nem szokta zavarni, azért tartja a rokonokat.)

Juditot is vittük, ezért külön örültem, amikor megérkeztünk, és láttam, hogy ez nem egyszerűen csak egy tó a dzsindzsa közepén, hanem tiszta, szépen gondozott pihenőpark is tartozik hozzá játszótérrel, árnyékkal, padokkal, és nézegethető - bár sajnos nem simogatható - lámákkal és pónikkal.

Bence is megpróbálta lefényképezni, de egyelőre elég gyakran belelóg a keze a kamerába, és ez még csak a jobbik eset. A rosszabbik az, amikor teljesen el is takarja.

Na szóval itt pecáztunk, fogtunk nagyjából tíz darab, egyenként legfeljebb tizenöt centis kis keszeget, Bence szerint ugyanazt fogtuk meg többször, mert ő mindig visszaengedte. Azt hiszem, nem igazán volt elégedett a teljesítményünkkel.

Aztán egyszer csak eljött az idő, amikor indulni kellett, hogy Judittal elérjük a vonatot hazafelé. A tiltakozó kiskorút a ronda fekete felhők mutogatásával sikerült beterelnünk az autóba, egyébként nem sokkal később tényleg esni kezdett.

Jó kis hely ez azért, akár egy egész napot is el tudnék itt tölteni, nem bánnám, ha legközelebb megint muszáj lenne pecázni mennem :-)

Judit húgom világot lát

Hogy történt, hogy nem, én ezt nem érthetem, Judit húgom, akit eddig se a Balatonhoz, se erdei iskolába, se semmiféle kirándulásra nem lehetett hat ökörrel se elvontatni, jelentkezett, hogy ő szeretne elutazni a lakóotthonnal egy lengyelországi találkozóra. Hoppá. Ráadásul táncot fognak előadni. Szedtem fel az államat a padlóról, a húgom TUD TÁNCOLNI? Ja, nem, de nem baj. Már tanul. Oké, király.

Viszont hozzak már neki otthonról egy sportcipőt váltónak. Ööööööö, nincs neki sportcipője, tudjátok, hogy csinosan szeret öltözködni, sportcipőt márpedig nem vesz fel. Na jó, akkor majd elviszi a lakóotthoni tornacsukáját.

Izé, de kéne még egy szoknya is, az sincs neki itt Miskolcon. Na jó, de Budapesten mitől lenne, egész nyáron lenvászon nadrágban meg farmer halásznadrágban közlekedik, a farmerszoknyáját se vette fel soha az életben. Nem baj, mondta a fejlesztőpedagógus Marika néni, majd valamelyik lányától szerez egyet kölcsönbe, emiatt most ne vegyek egy szoknyát, amit aztán majd nem hord úgyse.

De egy fehér blúz azért jó lenne, az van neki otthon? Egyrészt mivel nem itthon lakik, a cuccai is Miskolcon vannak, ha ott nincs fehér blúz, akkor nagy valószínűséggel itthon se, már rég nem hajlandó a hagyományos iskolai "ünneplőt" felvenni (fehér blúz, fekete szoknya), ha normálisan kell felöltözni, van neki egy tök jó kockás blúza, meg egy hímzett rózsaszín, az nem jó? Nem.

Szóval se cipő, se szoknya, se fehér blúz, el van ez a gyerek hanyagolva, de legalábbis lakóotthoni néptánctalálkozóra piszkosul nem vagyunk felkészülve. Meg is kérdezem a királylányt, óhajt-e délután plázázni egyet, nehogymár ne legyen megfelelő outfitje a Nagy Utazáshoz :-)

Álombéli kisvonat

Volt egyszer egy kisfiú, aki nem kapott az anyukájától terepasztalt karácsonyra, ezért elhatározta, hogy ha nagy lesz, épít egy igazit, ja, de előbb egy saját focipályát, és majd onnan megy a kisvasút, egészen aaaaaaa..... mondjuk a barátjáék kertjéig.

Valami ilyesmi lett a felcsúti kisvasút. Szerintem fölösleges, Sehonnan megy Sehova, közben Középen is megáll, lassú, idegesítő, valószínűleg sok mindenkit zavar, de igaz, ami igaz, a kisfiúnak lett saját terepasztala. Azért is. Majd később még ráér kitalálni, hogy konkrétan jó is lesz-e valamire.

Persze senki nem kötelezett rá, hogy kipróbáljam, ha meg mégis éltem a lehetőséggel, ráadásul ingyen, akkor minek finnyogok, de tény, hogy elvittük Bencét, neki nagyon tetszett, egész nap vonatozott volna, de nem hagytuk, mert kegyetlenek vagyunk, lehet, hogy felnőttkorában ő is épít majd magának egyet.

Ajándék félszabadnap

A tíztől tizenkét óráig tartó elfoglaltság az nemhivatalosan még akkor is lógásnak számít, ha ezalatt az idő alatt egy, a munkánkhoz egyébként valóban szorosan kapcsolódó, a legfőbb főnökünk által tartott előadást hallgattunk meg, viszont a hivatalba nem kellett bemenni előtte, meg visszamenni se utána :-D

Mondjuk minket a kutya nem hívott volna - nagyon a tápláléklánc legalja vagyunk-, csak a mindközüli legnormálisabb főnökünknek eszébe jutott, hogy esetleg minket is érdekelhet, amin tavaly október óta dolgozunk, mint a güzü. És egyébként tényleg, azonnal és kórusban mondtunk igent, amikor megkérdezte, szeretnénk-e meghallgatni, mert akkor a mi létszámunkat is leadja.

A járulékos előnyeire csak később ébredtünk rá, de annál nagyobb örömmel. Péntek délután háromnegyed kettőkor már a szatyorból pakolni kifelé otthon, mert végeztem a piacozással, ez valami egészen ritka ajándéka az életnek :-)

Bükk, mert szeretem

Hétvégén végre elmentünk kirándulni - vettünk ki péntekre egy nap szabit, szóval hosszú hétvége volt -, barangoltunk egyet a Bükkben, mert az az egyik kedvenc helyem.
Találtunk egy szuperjó kis vendégházat Répáshután, és ott szálltunk meg, de igazából csak aludni jártunk oda, mert egész álló nap kirándultunk pénteken is meg szombaton is.
Jó nyomorult formában vagyok, a 20 km-es túrát a kedvemért le is kellett rövidíteni jó alaposan, úgy 15-re, de hát most ennyit sikerült, majd legközelebb hallgat rám a Dani, amikor nyígok, hogy sokkal gyakrabban kéne ilyen szabadtéri programokat szerveznünk. Mondjuk úgyse fogunk, de tervnek nem rossz :-)

Aztán mostantól kábé egy hónapig soha többé nem érünk rá pihenni hétvégén (se), szóval remélem, kitart az összegyűjtött élménycsomag a következő alkalomig.