Állítólag vezethetek

Nem fogadtam volna rá nagyobb összegben, de múlt pénteken átmentem a forgalmi vizsgán, oktatóm szerint a legocsmányabb vezetéssel, amit valaha produkáltam. Attól tartok, ezt a véleményt egyébként a vizsgabiztos is osztotta, mert a végén elmondta, hogy egyszer-két szer eléggé rezgett a léc, de egye fene, megfeleltem. (Nagyon bőgtem, mikor végre megálltunk, elég ronda nagy stressz volt végig, bár szerencsére kihúztam a legkönnyebb útvonalat - azt, amin Oktató Feri szerint a legnagyobb esélyem volt "nyerni" - két tolatva parkolást, meg az y-fordulót is, így legalább ezekre a technikai részletekre nem kaptam hibapontot, ha már gyakorlatilag minden másra igen).

Dani ma napközben átveszi nekem a vizsgaigazolásomat, mert ő közelebb dolgozik, aztán még pár hét, és ha meglesz az igazi műanyagjogsim, vele is kimerészkedünk a forgalomba - ha már egyszer alkalmasnak találtak rá, hogy megtegyem.

Amúgy nagyon durva, mert valahogy hiányzik belőlem a siker miatt érzett felszabadultság. Olyan durva küzdelem meg favágás volt a vizsga, a délutáni pilatesen Viki próbálta belőlem valahogy kitornáztatni a feszültséget, de este még görcsben volt az összes végtagom, és a mai napig nem kezdtem el örülni, nem is tudom, hogy most akkor tényleg nem örülök, vagy csak ezt most nem tudom kimutatni.

De vezetni fogok, mert rövidesen Kispockot kell szállítanom, azt meg csak úgy lehet, ha előtte kicsit gyakorlok. Még egy-másfél hónapig talán beférek a kormány mögé :-D

Vissza az oviba

Elvileg pár évtizede egész ügyesen öltözködöm egyedül. Ámde mostanában súlyos, és áthidalhatatlannak tűnő problémával vagyok kénytelen szembesülni nap mint nap: nem bírom eldönteni, melyik a kismama-harisnyanadrágnak az eleje.
(Egyébként a helyes megoldás: általában a MÁSIK.)

RHCP

A Red Hot Chili Peppers koncertről - amellett, hogy egyébként tényleg nagyon jó volt - annyit érdemes rögzíteni, hogy a huszonévesen kihagyott bulikat persze meg lehet próbálni bepótolni így negyven körül, csak nem biztos, hogy érdemes, mert senki nem garantálja, hogy pontosan azt fogjuk kapni, mint amire "befizettünk".

Nem is a koncert maga a csalódás - igazából nem is csalódás, csak más, mint amit vártam, és hirtelen nem jut eszembe jobb szó - hanem inkább a saját hozzáállásom, hogy ennyire kívül tudok helyezkedni az eseményeken, mert mikor és hogy történhetett az meg, hogy én a legfelső-leghátsó sorban, nyugodtan ülve nézek végig egy koncertet, alig-alig rázva a hajamat, és még a szövegeket se tudom, sőt, a számok felét nem ismerem. Ilyen régen nem fordulhatott volna elő.

Így meg tök objektíven el tudom mondani, hogy mi volt, hogy "azért" tetszett ám, tök jó volt a hangulat, a nem is annyira fiatal fiúkon látszott, hogy ők is élvezik a koncertet, tényleg élőben nyomták, a számok nagyjából úgy szóltak, ahogy hallani szerettem volna őket, csak ez így még mindig túl "steril", pont az nincs meg benne, hogy mi a francot kerestem én ott :-)

Titokzatos új betegség

Öcsém sms-ét idézem, érdemes megörökíteni :-D

"A Bence reggel köhögött. A saját állítása szerint GOLÁNYos, amit a csigáktól lehet elkapni."

:-D

A Dani meg én

Rettenetes figura, még mindig nem sikerült rávennem, hogy beszéljen néha a szájával. Helikoptereket röptet a lakásban, a szívén igazságosan megosztozunk a kis kék bogárhátúval (én jobban főzök, a bogár viszont nem pofázik annyit), és hozzá képest Pató Pál úr egy kapkodó idegbeteg, de ha jövő hétfőn valaki megkérdezné, hogy az elmúlt év tanulságait figyelembe véve még mindig szeretnék-e hozzámenni, akkor pont ugyanúgy bőgve mondanék igent.
Jó lenne ezt mostantól kezdve minden augusztusban leírni :-)

Állnak a férfiak (Judit meg ül)

Azt már megszoktam, hogy ha meglátogatjuk az öcsémet, akkor aznap őbelőle is meg a Daniból is csak a lábukat látom, a felsőtestük eltűnik valamelyik autó motorházában, és csak azt hallani, hogy dörmögnek.
Na de most meg összevissza keresem a húgomat, és hol találom meg? Ott pislog bent ugyanabban az autóban, amit a fiúk kívülről szerelnek.
Biztos ott volt a legjobb buli, én meg tessék, kimaradtam belőle :-D

Időspórolás, de minek?

Múltkor kipróbáltam a dagasztás-kelesztés nélküli pizzatésztát. Nem kellett volna. Ti se tegyétek. Kelt tészta kelesztés nélkül, eleve hülyeség, amihez idő kell, arra rá kell szánni, és nem érdemes megúszásra menni.
Meg lehetett enni azt is egyszer, de máskor, ha nincs időm, akkor majd nem pizzát sütök, hanem kész leveles tésztából sajtos rudacskákat, vagy valami hasonló turbódolgot.
A mai pizzás csigám, jaj, hát az meg olyan jól sikerült, persze most nem kapkodtam, eljátszadoztam vele, ezért is állítottam emléket ennek a múltkori botlásomnak :-)