Eddig bejött, hogy azzal fogom tölteni az egész évet, amit január elsején csináltam. Mert ugye január elsején a Csillagászékkal fent bohóckodtunk a Normafánál, és azóta további kettőt kirándultunk, most szombaton éppen Dobogókő és Rám-szakadék témakörben. Előbbi jeges volt (itt csúsztunk), utóbbi sáros (itt meg másztunk), de nagyon mókás.
Az új bakancsom beázik, lehet, hogy nem kellett volna megvenni, mert ezt a régi is tudta, ennél még jobban is :-D
Kondim még mindig nincs, a vádlim meg már megint le akar szakadni, de a srácok megdicsértek, mert kevesebbet rinyáltam, mint a múltkor :-D
Mondjuk ANNÁL nem volt nehéz kevesebbet rinyálni, ha nagyon őszinte akarok lenni.
De így jár, aki túrázókkal túrázik, ha mégoly megértőekkel is. Föl kell menni hegyekre, meg hasonlók.
Ámbár a szakadékban - ahol eleinte sajnos paráztam némileg - nagyon cukin vigyáztak rám, főleg a Csillagász (még azt is mindig pontosan megmutogatta, hogy hol kell kapaszkodni, meg hová kell lépni), mert az Éhenkórász nem mindig, ő volt, hogy inkább csak röhögött, és lefényképezett.
Csak hogy meglegyen az utókornak, ahogy hülyén lógok valahonnan lefelé. Persze igazából kuss a nevem, örülhetek, hogy végre egyszer más fotózott.
Ja, és valójában persze csak alibikirándulunk, az igazi cél nem más, mint hogy megrajzoljuk Magyarország aktuális gulyásleves-térképét. Ha így haladunk, menni fog :-D
