Segítség, eltűnt!

Volt a hűtőben egy megkezdett doboz tej, meg egy új. A maradékot akartam elhasználni főzelékhez.
Kinyitottam az ajtót, kivettem a régi tejet, visszanyúltam, kivettem az újat is, aztán álltam ostobán, mindkét kezemben egy-egy tejesdobozzal, és kétségbeesetten nyivákoltam, hogy "Nem láttad a régi tejet?"

Ez még annál is rosszabb, mint amikor keresem a szemüvegemet, pedig rajtam van. (Tényleg szoktam, nagyon gáz egyébként :-D )

Ha jó a szél, az irány maradhat*

Az ember azt hiszi, hogy stabilan jól van ott, ahol van, mégis néha kiderül, hogy igazából ez nem is annyira biztos. Mintha beálltam volna ugyan körjátékozni, de a biztonság kedvéért csak háttal, hogy azért lássam, mi van kint, hátha érdekesebb. És ha igen, akkor én egy kicsit kiállok, de várjatok meg, mindjárt jövök, a helyemet addig hagyjátok ki. Aztán ilyenkor legalább lehet megint gondolkodni a dolgoknak a menetén meg a fontossági sorrenden, meg a helyes magaviseleten.

Továbbá Luca akkor most már férjhez ment, és nagyon szépen csinálta, lehetett büszke fejjel örülni neki.

* PUF: Gólya

Szegény férfi, ha beteg

- Olyan rossz a gyomrom, de nem tudom, mitől lehet. - panaszkodik falfehér arccal az Alfahím.
- Megmondjam? Tegnapelőtt még tök beteg voltál. Aztán ettél tegnap este mángoldot, amiben tej volt. Előtte-közben-utána benyomtál néhány felest (a pontosabb mennyiséget fedje jótékony homály), később egy fürt szőlőt, egy hatalmas tál levest sok gombával meg még több csilivel, éjszaka titokban egy túró rudit, aztán reggel éhgyomorra egy vödör kávét. Ja, és egyébként is ideges vagy. Van még kérdésed?
(Nem volt neki.)

Best of Bence

A nagybátyám bemászott Bencivel az asztal alá beszélgetni. Én hallgatóztam.

- Bencuskám, mi volt a bölcsiben?

- 'eggeliztem. 

Bence lábszárán gyanúsan szabályos kör alakú, lila folt van. 

- Bence, mi történt a lábaddal?

- Meg'ajapott a Tamász.

- Hűha. De hát miért harapott meg?

- Megvejtem. 

Arról, hogy mennyi mindent lehet csinálni, ha az ember beteg, és otthon marad

Amikor tegnap hajnalban ráébredtem (vagy inkább arra ébredtem), hogy összeszedtem a legújabb divat szerinti gyomorvírust, és az már biztos, hogy dolgozni menni nem tudok, elsőre még örültem is. Hurrá, van egy szabadnapom, akkor kimosom az ünneplő ruhámat szombatra, elvégzem Luca kendőjén az utolsó simításokat, meg esetleg feldolgozom azt a kazalnyi mángoldot, amit vasárnap hoztam a kertből.

És tudjátok, mit csináltam ehelyett?
(Mármint amellett, hogy lázcsillapítót ettem kólával, és időnként halaszthatatlan dolgaim voltak.)
Aludtam egész nap.

Szolgálati közlemény

Mostanában kicsit mintha túltengett volna a magánéletem. Mintha.
Szóval úgy éreztem, hogy a kötős-horgolós bejegyzések nem annyira férnek össze a párkapcsolati problémáimmal, meg az öcsém házasságának a felbomlásával.
Az előbbieket szívesen mutogatom ország-világ előtt, az utóbbiaknak viszont nem szeretnék komolyabb hírverést csapni, ezért úgy döntöttem, valakinek innen mennie kell.
Így a kézműves részleget elköltöztettem, illetve megadom neki a lehetőséget, hogy tiszta lappal induljon.

Fogadjátok szeretettel a Kamilla Manufaktúrát, amit diplomáciai megfontolásból mégsem linkelek, de blogspotos az is :-)
Még nagyon zöld, de majd alakul, szépen lassan, ahogy elkészülök egy-egy újabb munkával.

P.S.: Azért Kamilla, mert Bence unokaöcsém hősiesen küzd a beszédtanulással, és az én nevemet kb. így sikerült kimondania. (ld. Kamilaaaa!!! Kéek pajisztát!!!)

Így spórolok én

Spórolok, persze. Francokat spórolok, ennyi pénzből nem lehet spórolni, annyi a kihívás "csak", hogy úgy kell belőle nullára kifutni, hogy ki legyen fizetve a rezsi, legyen bérletem, meg minden napra kajám.

Tehát akkor: hogyan nem költök pénzt.

Első mese. Esküvőre menéshez vettem volna "ünneplőt", szépen el is képzeltem, hogy szeretnék egy új ruhát, lehetőleg türkiz- vagy petrolkéket, A-vonalút, és esetleg a kényes (hájas) részeket valami ráncolással eltakarót. Legyen térdig érő, és legyen ujja, mosónő-jellegű felkar álcázására. Egye fene, ha nagyon muszáj, esetleg el tudok rá különíteni xx-ezer forintot (xx = éppencsak kétjegyű szám). Aztán felébredtem, és a kezem belelógott a bilibe. Eltakarodtam turkálni (életemben kábé negyedszer, az első három alkalommal nem találtam semmit, mert ideges lettem, és hazamentem), és kiguberáltam egy tök másmilyen lilát. Ezer forint volt. Így nem vettem szép új ruhát.

Második mese. A Lipótiban reggel érdemes kenyeret venni, leginkább azért, mert olyankor még van. (A CBA-ban nagyon ocsmány kenyereket bírnak árulni, amíg lehet, addig inkább a Lipóti vagy a Ludwig pékséget választom, bőven ráérek akkor cébéázni, amikor már muszáj lesz.) Szóval be is ugrottam a Kálvin térnél, és máris elkezdett ragyogni a szemem, meg csorogni a nyálam, amikor megláttam a tönkölykockát. Ugyanebben a pillanatban feltámadt a lelkiismeretem is, és emlékeztetett, hogy hoztam reggelire szendvicset, ami igenis ELÉG, és hiába finom a tönkölykocka, igazából nem kell. Így nem vettem tönkölykockát.

Harmadik mese. Szintén a Lipótiban történt, hogy szerettem volna kefirt is venni, de azt meg elfelejtettem :-D