Így spórolok én

Spórolok, persze. Francokat spórolok, ennyi pénzből nem lehet spórolni, annyi a kihívás "csak", hogy úgy kell belőle nullára kifutni, hogy ki legyen fizetve a rezsi, legyen bérletem, meg minden napra kajám.

Tehát akkor: hogyan nem költök pénzt.

Első mese. Esküvőre menéshez vettem volna "ünneplőt", szépen el is képzeltem, hogy szeretnék egy új ruhát, lehetőleg türkiz- vagy petrolkéket, A-vonalút, és esetleg a kényes (hájas) részeket valami ráncolással eltakarót. Legyen térdig érő, és legyen ujja, mosónő-jellegű felkar álcázására. Egye fene, ha nagyon muszáj, esetleg el tudok rá különíteni xx-ezer forintot (xx = éppencsak kétjegyű szám). Aztán felébredtem, és a kezem belelógott a bilibe. Eltakarodtam turkálni (életemben kábé negyedszer, az első három alkalommal nem találtam semmit, mert ideges lettem, és hazamentem), és kiguberáltam egy tök másmilyen lilát. Ezer forint volt. Így nem vettem szép új ruhát.

Második mese. A Lipótiban reggel érdemes kenyeret venni, leginkább azért, mert olyankor még van. (A CBA-ban nagyon ocsmány kenyereket bírnak árulni, amíg lehet, addig inkább a Lipóti vagy a Ludwig pékséget választom, bőven ráérek akkor cébéázni, amikor már muszáj lesz.) Szóval be is ugrottam a Kálvin térnél, és máris elkezdett ragyogni a szemem, meg csorogni a nyálam, amikor megláttam a tönkölykockát. Ugyanebben a pillanatban feltámadt a lelkiismeretem is, és emlékeztetett, hogy hoztam reggelire szendvicset, ami igenis ELÉG, és hiába finom a tönkölykocka, igazából nem kell. Így nem vettem tönkölykockát.

Harmadik mese. Szintén a Lipótiban történt, hogy szerettem volna kefirt is venni, de azt meg elfelejtettem :-D