Kis kiegészítés az előző bejegyzéshez. A fiatalember még kicsit bizonytalanul közlekedik Kőbányán meg Kispesten, én viszont itt kivételesen tudom, merre kell menni.
- Akkor most merre menjek?
- Egyenesen. Tudod mit? Kövesd AZT a buszt. (mutatom)
- Melyiket?
- (elment) Mindegy... menjél egyenesen.
- Nem mindegy. NEM MINDEGY. Csak úgy előremutatsz, hogy "azt a buszt", abból én nem tudom, hogy melyiket. (hát azt az egyet, bazmeg, amelyik előttünk van) Te nem tudsz vezetni. Nem érted meg, hogy aki vezet, az teljesen másképp gondolkodik. (jóvanna, hagyjuk már...)
- (a piros lámpánál utolérjük a buszt, ami PONTOSAN arra megy, amerre nekünk kell) Na látod, itt erre a buszra gondoltam. Ez pontosan arra megy, amerre nekünk kell. Szóval nyugodtan kövesd a buszt.
- Mér', milyen busz ez?
- 136-os.
- És?
- Ott megy el a ház előtt az Üllői úton. (a busz elkanyarodik BALRA)
- Jó, akkor most merre menjek?
- (jobbra, bmeg, merre) Ööööö. Szerintem menjél balra...
A dőlt betűs részek minden előzetes feltételezéssel ellentétben nem hangzottak el.Szerintem igenis a türelem mintaképe vagyok.
Van ám még egy eset, amiben szintén én vagyok a főgonosz.
Rákoscsabán voltunk az öcsémmel családot látogatni, 7 körül felhívtam a rendes pasimat, és megkérdeztem, hogy esetleg eljönne-e értünk Kispestről. Mondta, hogy pár perc múlva indul, majd pontosan 8 óra 6 perckor telefonált, hogy ott van, menjünk le. Kérdeztem, nem jön-e fel, mert nagynéném neki is tett félre vacsorát, de ezt nem is volt alkalmam elmondani, mert leharapta a fejemet, hogy NEM, NEM MEGYEK FEL, NEM ÉRTED, HOGY SIETEK??? Jó, akkor lemegyünk... és 5 percen belül ott voltunk.
- Induljunk már. Nekem nyolcra a Népligetnél kell lennem, és már negyed kilenc.
(hö????? ennyi erővel asszem, akár fel is jöhetett volna megenni azt a rakott krumplit)
De egyébként elkísért vérvételre, és utána sütött nekem szilvás pitét, mert hős voltam (nem voltam, sőt bőgtem). Szóval igyekszik ám :-D Csak pasi.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
3 megjegyzés:
Te Maris, az nem vicc ám, hogy a férfiak meg nők teljesen másképp kommunikálnak :) sőt, másképp is gondolkodnak. És nem, ne is próbáld magad a másik nem helyébe tenni. Nem fogod megérteni a miérteket. Mint ahogy ők sem a mieinket. Ez így van és kész. Fogadd el, és könnyebb lesz az életetek :)
Ó, ha pitét süt, akkor egyáltalán nem reménytelen! ;o)
Elfogadni elfogadom én, mert ha a fejem tetejére állok, ő akkor is így fog gondolkodni :-D Legfeljebb terápiás jelleggel írok róla egy-egy blogbejegyzést :-D
Pitéből meg nagyon ott van a szeren, csak kicsit gyakran süt, ez igenigen veszélyes terep ám :-)
Megjegyzés küldése