Múltkor villamosoztam hazafelé, és szokás szerint olvastam, mert mikor olvasson az ember, ha nem tömegközlekedés közben. Egy Wodehouse könyv volt nálam éppen, a Viharos idő, a borítóján Lord Emsworth és Blandings Császárnője személyesen (aki ugye egy disznó), mindez szép színes illusztráció formájában.
Orrom mélyen a könyvben, egyszer csak hallom cérnahangon, hogy:
- Mamííííííííííííííí, az a malacos, az MESE??!!! MAMÍÍÍÍ, A_NÉNI_MESÉT_OLVAAS!!!!
Végülis annyira nem ciki, mert nem az egész, csak a fél hatos villamos bámult rám és nyerített fel a röhögéstől.
Szülinapi rózsaszín
6 napja
9 megjegyzés:
Hát ez kééész... No comment... :-D
Látod Maris, már meg se kell szólalnod, és mindenki röhög!
Öhö, elég az is, ha olvasok :-) Kezdem erősen nem érteni, hogy mijafene baj van velem :-D
...mindenkinek annyi baja van, hogy annyi baj legyen!....
Szerintem, teljesen nevelő hatással voltál a környezetedre, hiszen többen is felfigyeltek arra, hogy VALAKI OLVAS. Eléggé ritka dolog manapság... S másrészt, egyáltalán nem szégyen felnőtt fejjel akár mesét olvasni. Szoktam én is, sakkó, mi van?!
Egyébként üdvözöllek nálam, "lefiroltalak". :)
Márminthogy MIT csináltál velem, Alíz? Fájni mondjuk nem fájt... kellett volna? :-)
Olvasáshoz: másodszülöttem, mikor a mondatfajtákat tanulták, a" Kaptam egy könyvet." mondatból, felszólító módban ezt hozta ki: "Vigyázz, nehogy kapj egy könyvet!"vmint: felkiáltóban: "Jaj, kaptam egy könyvet!" Azóta ezek nálunk szállóigékké lettek.De sajnos nem olvasnak többet, hiába tesszük apukával előttük. Manapság ez büntetésnek tűnik számukra.
Nincs Veled baj!! Egyéniség vagy, nekem ez jön át az éterben. Pussz! M.
Moncsi, nagyon tud a gyereked felkiáltani meg felszólítani :-))))
Nem is tudom, melyiken vihogok jobban, talán így együtt teljes a hatás :-D
Lefiroltalak "székelyül" annyi mint, észre vettelek, megfigyeltelek, észleltelek. Vagyis észleltem, érzékeltem, hogy regisztráltál "rendszeres olvasóként" nálam. S ettől roppant büszke vagyok. Nnnnnna! S nem es kellett fájjon!
Megjegyzés küldése