2011. január 18., kedd

Visszavonhatatlanul nagynéni

Nem sokkal az előző bejegyzésem után megszületett az unokaöcsém :-)
Nagyon aranyos, és szerintünk (az öcsém és énszerintem) a nagyapánkra hasonlít.
Persze hoztuk a családi formát, és a kollektív családi elérzékenyülés helyett kollektív családi vihogással fogadtuk az új jövevényt, de remélhetőleg nem vette zokon, és nem kell majd kamaszkorában pszichiáterhez járnia amiatt, hogy a jó képességű apja meg nagynénje félnapos korában milyen megjegyzéseket tettek a fülére, az orrára, a szájára, és az összes többi látható testrészére :-)

10 megjegyzés:

Ilona írta...

Jaj de jó! Gratulálok!

Moncsi írta...

Gratulálok, Maris"néni"!

Annamari írta...

Gratulálok, nagynéni :o)

a Matula ikrek írta...

Gratulálunk!
Bencének meg olyan vidám életet kívánunk, mint amilyen félnapot ti tartottatok felette! :o)

Gabella írta...

Gratulálok én is!

Maris írta...

Köszi :-)
Az Emberke egyébként tényleg nagyon aranyos, és majd mind igyekszünk, hogy vidám is legyen :-)

Verocs írta...

Gratulálok!!!!!! tavaly május óta én is hasonló cipőben járok.A nagynéni dolga, hogy a gyereket elkényeztesse, és szórakoztassa, a húgom előre fél, mert az öcsémmel együtt alig várjuk, hogy a kölköt lehessen vinni sárba-homokozóba :))
Nagyon boldog és egészséges életet kívánok a törpének!

Irenka írta...

Gratulálok!

Maczyka írta...

Nagy gratula, sok sikert a nagynéniséghez :)

Szabó Dorottya levéltáros írta...

júhúúúú! Ami annyit jelent, hogy gratulálunk :-)