Milyen jól kitaláltuk, hogy ha a nagybátyám és a mama mondjuk havonta egyszer (de lehet akár többször is) meglátogatják öcséméket - vagyis természetesen Bence babát igazából - akkor azon a hétvégén nem nekünk kell rohanni, hogy a mamának bevásároljunk, meg fát hordjunk, meg elmosogassunk, ésígytovább.
Aha.
Kérdezem ma őket - áááááá, cseppet sem célzatosan - hogy akkor most hazafelé ugye bemennek vásárolni a mamának. Közli a nagybátyám, hogy nem. Viszont most indulnak haza, mi lenne, ha mennék velük, és akkor megállnánk itt a következő bevásárlóközpontban, én meg jól bemehetnék vásárolni a mamának :-D
Hát, így jártam :-D
Jó, az is tény, hogy nem kellett se fát hordanom, se mosogatnom, se ésígytovább, és még haza is vittek. És én szabhattam a feltételeket: OK, legyen, viszont ők kinn megvárnak a kocsiban, én meg akkor 10 perc alatt végzek. De akkor is, nagybácsim ANNYIRA profin oldotta meg, hogy ne neki kelljen a mamával piszmognia a boltban :-D
Szülinapi rózsaszín
6 napja
4 megjegyzés:
Azért az alapötlet nem volt rossz. :o)
Én mondjuk fejet hajtok előtted.
Részemről ez biztos több lenne egy bejegyzésnél... no, de hát én egyke vagyok, és nincsenek már nagyszüleim.
Igazán büszke vagyok rád. :-)
Ismerős a szitu, nagyon megértelek. És igaza van Aninak, én is fejet hajtok előtted, mert én bizony ilyenkor nem teszek lakatot a számra (néma gyereknek anyja sem érti...) "Isten a barátainkon keresztül kér bocsánatot a rokonainkért."
Én meg ezen igazából már csak röhögök. Mert még mindig jobb, mint az, hogy márciusban kaptam fel a fejem, hogy idén még nem volt szabad hétvégém. Meg annál is jobb, hogy az öcsémék Bence párhetes korában már rohangáltak, mert a mama riadóztatta őket, hogy nincs mit ennie. Így meg ők most szépen maradnak otthon a fenekükön, nekem csak Kispestről Kőbányáig kell utaznom, a mamát pedig házhoz szállítja a nagybácsi.
A család többi tagja továbbra se csinál semmit, végre egy nagybácsi legalább minimális mértékben kooperációra bírható. Ez nem kudarc, ez siker.
Megjegyzés küldése