Végképp kitört rajtam a nátha, ami egyrészt azért nem szerencsés, mert holnapra elígérkeztem vigyázni Bencére (szerintem ez bukta), másrészt csütörtökön lesz egy borkóstoló, amire bejelentkeztem, de ha nem érzek illatokat meg ízeket, akkor tényleg tök sok értelme van... Maradt tehát három napom, hogy embert faragjak magamból.
Ehhez jelen pillanatban méz, tea, pálinka, kicsit lejárt orrcsepp és aszpirin-c - ez nem járt még le - áll rendelkezésre, ámbár egy csomag neocitránnal valószínűleg előrébb lennék. (Sima náthát nem szoktam ennyire túlparázni, de hát most határidős...)
Vasárnap és ünnepnap lévén viszont gyógyszertár nuku, maradnak a felsorolt lehetőségek.
Az ünnepnapok egyébként már tegnap elkezdődtek teljes gőzzel, legalábbis Kőbányán végeláthatatlan autósorok araszoltak a temető felé, volt valami megemlékezés a 301-es parcellánál.
Ennek örömére nagybátyám elmesélte az egyetlen igazi 1956-os emlékét, amit a nagyapámtól hallott később, és ami azért az ő számára elég sokat levon az alkalom fennköltségéből, és igaza van. 1956-ban ugyanis az apám hét-, a nagybátyám pedig négyéves volt, a nagyapám meg lement kenyérért. Az utcán aztán a kétgyerekes apuka szembetalálkozott egy tizennégy év körüli kissráccal, aki géppuskával fenyegette, és arról tájékoztatta, hogy ha nem takarodik haza, akkor szétlövi a tökeit.
Körülbelül ennyi, de hogy legalább kapott-e végül kenyeret, azt már nem tudjuk meg.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
5 megjegyzés:
Jobbulást kívánok!
A nagyszüleim nem voltak ennyire a történések sűrűjében, mégis volt miről mesélniük...
Ahogy várták a "friss" híreket, a felháborodásuk, a fájdalmuk.
'56. Igen.
Jobbulást kívánok én is!
Az én nagyszüleim is a függöny mögött reszkettek, és várták, hogy mi lesz, de remélték, hogy háború többet nem! :o/ Keresztmamám csak hároméves volt.
Akkora nyomokat hagyott az esemény, hogy egész gyerekkoromban (és 1957-ben született anyám az övében) pesti létünkre egyetlen augusztus 20-ra mentünk ki, hosszas könyörgés után, mert ahol tömeg van, ott baj lehet, akár tüntetés is. A többit nagymamám ablakából néztük (nem volt közel). Nem durva?
Remélem, nem a lejárt orrcsepp utóhatásai miatt nem írsz! Életejelet kérek!
Jelen! :-D
Ohóóó! De nem érem ám be ennyivel!
Jól vagy, Maris? (...és ez nem eldöntedő kérdés, csak úgy tűnik, tessék kifejteni!)
Megjegyzés küldése