Magánvélemény következik. Nem kötelező egyetérteni velem. De vitatkozni nem fogok ezen senkivel. Csak elmondom.
Biztos, hogy borzasztó nehéz kérdés ez az aktív meg passzív eutanázia, és tökéletesen alkalmas arra, hogy országos méretű bulvárhírként szerepeljen az összes híradóban.
Az én véleményemet ugyan nem fogja megkérdezni senki, de... én láttam anyámat az utolsó napjaiban. Végignéztem. Kilátástalanul, szótlanul, csontsoványan nézte a plafont naphosszat, nem tudta elmondani, hogy hol fáj és mennyire, mert mindenhol fájt, és annyira. Feküdt, és várta, hogy meghalhasson végre.
Akkor én már csak egyetlen dolgot kívánhattam neki és magamnak: essünk túl rajta minél hamarabb.
Ha valaki akkor beadta volna neki AZT a fájdalomcsillapító-mennyiséget, azt hiszem, megköszöntem volna. És ő is.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
11 megjegyzés:
Ha orvosi testület dönti el, akkor szerintem is engedélyezni kellene. :o(
Az alkoholista nagypapámat májkóma után hozták vissza a klinikai halálból még három hónap szenvedésre, a végelgyengült nagyanyámat is képesek voltak újraéleszteni - ha nincs több esze a nevelőanyámnak, akkor akár többször is. :o( Ezekben az esetekben még eutanázia se kellett volna, csak emberi jó érzés, hogy ne mentsük meg újraélesztéssel, akinek lejárt már az ideje...
Még nagyon pici voltam, amikor a másik nagypapám meghalt tüdőrákban, de az utolsó csepp tüdejéig életben tartották, míg végre maga megfulladhatott. :o( Miközben az agyvérzést kapó nagymamámhoz 30 évvel később senki nem jött ki a kórházból újraéleszteni, ami előtt meghalt. :o( Furcsán mérik az életet, nem?
Hát, tényleg furcsán.
Meg kéne adni az embernek a méltó halálhoz való jogot. Méltó élethez való jog hiába létezik, szerintem a rák utolsó fázisában az élet minden csak nem méltó. Én is azon a véleményen vagyok, hogy ilyen esetben, amikor menthetetlen az ember, megváltás neki (és családjának) a halál. És még mindig ez az emberségesebb, mint a szenvedés és kín az utolsó lélegzetvételig.
Jó tudni, hogy egyetértünk. Voltak pillanatok, amikor rossznak éreztem magam amiatt, hogy így gondolom, de tényleg van az a pont, ahonnan nincs tovább, és ezt be kellene látni, elsősorban az orvosoknak, másodsorban a hozzátartozóknak. A betegek szerintem mindvégig tisztában vannak vele...
Magam is ezen az oldalon állok.
Én is csak ezt tudom mondani, miután 15 évvel ezelőtt végignéztem apám utolsó 2 hónapi szenvedését... És nem tudom feledni:((
Én is végignéztem, ahogy az apukám meghal. Kicsi voltam és tehetetlen. Most már "csak" tehetetlen vagyok, és mélységesen egyetértek.
Ez úgy ahogy van baromság...A morfiummal minden nap el kell számolni (többek között, m iszonyatosan drága). Nincs sztenderd adag, mindenkinek egyénileg állítják be-tehát nincs rá adagolási javaslat. Annyira magyar ez az egész köpködés, egymás gyalázása, a másik sebeinek a feltépése...Sajnálom azokat az orvosokat és nővéreket, akik még dolgoznak, és a kollégájuk média botrányt csinál köröttük...
Nem nézek híradót. Na jó, ritkán...
De egyetértek én is veled!
... inkább a butítás meg a tömeghisztéria a magyaros(ch).
A híradóban eleve úgy mondták be, hogy a valószínűleg országos felháborodást kiváltó esemény satöbbi satöbbi.
Miközben értelmesen beszélgetve kiderül, hogy tíz emberből tíz igazából egyetért - de épp az ellenkezőjében.
A párom tüdőrákban halt meg - nem részletezem, de ugyanaz a véleményem, mint neked...
Megjegyzés küldése