Szómagyarázat

Mostanában arra a következtetésre jutottam, hogy a férfiak első számú elvárása egy nőtől az, hogy legyen sportos. Nem kell okosnak lenni, nem kell jó fejnek lenni, kompromisszumkésznek, humorosnak, ápoltnak, igényesnek, megbízhatónak sem. Nem kell semmiféle nőies kisugárzás, sem kölcsönös szimpátia, közös érdeklődési körre semmi szükség, főzni pedig már szinte tilos.
Csak és kizárólag sportosnak KELL lenni, és ha nem vagy az, akkor jobb, ha máris szerzel egy macskát, különben egyedül fogsz maradni öreg napjaidra.

Nekem sokáig problémáim voltak a "sportos" szó értelmezésével, mert - én ostoba - nem jöttem rá, hogy ez a szó még véletlenül sem életmódra, hanem szinte csak és kizárólag testsúlyra és külalakra vonatkozik.

Szépen lassan aztán eljött a megvilágosodás, és többedszerre is rá kellett jönnöm, hogy én még mindig túl naiv vagyok az élethez. Nyilván ezért is nem szaporodom, mert az ilyen, az egy genetikai zsákutca.

A definíció tehát a következő, csak hogy mindenki megértse: sportosnak nevezzük azt a nőt, aki feszes rózsaszín mackónadrágban és edzőcipőben plázába jár, az ideje többi részét pedig a kanapén tölti, sorozatokat néz, csokit majszol, és reszelgeti a körmét, viszont szőke, mindig tökéletes a sminkje, és semmiképp sem több 50 kilónál.

A fentiek értelmében sajnos hiába próbálkozik, eleve nem lehet sportos az, aki: rendszeresen pilatesre jár, rendszertelenül bár, de spinningel, lehetőleg minél gyakrabban kirándul, egész télen üdvözült mosollyal száguldozik a korcsolyapályán, hétvégenként pedig végkimerülésig kertet ás, ámde tagadhatatlanul rendelkezik némi súlyfelesleggel, valamint van melle, az agyával pedig nem átall néha gondolkodni.

Na jó. Kénytelen vagyok belátni, hogy a kertásás tényleg nem sport.
Én kérek elnézést.
Sajnos nem vagyok sportos, és már soha nem is leszek.