Bence magyaráz

Öcsémék lábujjhegyen lesunnyogtak (volna) vásárolni, de a gyerek nem hülye, nyilván észrevette, és torkaszakadtából való üvöltéssel díjazta, mondom, ajaj, de sz.r itt nagynéninek lenni.
Szerencsére eszembe jutott a féligszottyadt banánom, azzal odacsalogattam. Könnyes szemmel, szipogva, sértődötten ült az ölemben, és nagy duzzogva tömte befelé a banánt, mire elfogyott, addigra vigyorgott rám. Na, nyerésben vagyunk, kéne is etetni még valamit ezzel a gyerekkel, hurrá, volt egy körtém is. Meghámoztam, kis kockákra vágtam, bevittem kistányéron, leültünk egymás mellé a padlóra, adogattam a szájába a körtét, öcsisajt meg romantikusan simogatta a combomat a ragacsos kis mancsával, és minden második körtekockát  ő pakolta az én számba. Közben röhögött.

- Bence, milyen lett a kezed?
- Hi. (Összedörzsöli.)
- Jó, gyere, megmossuk.

Veri a bejárati ajtót két kézzel.
- E-e!!! Brrrrrrr!
- Kimenjünk az erkélyre autókat nézni?
- Hi! - és rugózik vigyorogva.

Két kézzel hadonászik az ég felé.
- Hi!!!
- Mi van ott, Bence?
- Ee!! Brrrrr!!!
- Igen, repülőgép :-)

- Nézd csak, ott egy kutyus!
- Hüű, hüű! VA!

Akarok én is egy ilyen kishavert otthonra.