Lemondtam minden programot, könnyes búcsút vettem az idei villányi bortúrától, aztán most itthon vagyok, és... ismét csak kötök, kezd ez nekem olyan lenni, mint a fülhallgató a szőke nőnek, aki ugye túl se élte, amikor levették róla, mert onnan kapta az instrukciókat, hogy "kilégzés-belégzés".
Ennek a hétnek az eseményei most egy csipkemintába fognak szépen beleolvadni, és talán elengedem őket, mire a kendő végére érek.
2 megjegyzés:
Azt azért megnyugvással olvasom, hogy nem ülsz valahol kint a hóban, vagy egy elakadt vonaton esetleg.
sokan vagyunk, lennénk így a kötéssel. Bevallom, időnként irigyellek, hogy gátlástalanul, másokkal mit sem törődve köthetsz... :) Megnyugodtam, hogy nem fagytál meg valahol... Villány pedig nem szökik meg!
Megjegyzés küldése