Kolléganőm tegnap záróvizsgáztatni volt, és teljesen kiakadt, mert a csoport fele megbukott, pedig a bizottság kifejezetten jóságos volt (állítólag).
Igazából ezen én is mindig nagyon meglepődöm, mert előtte már lett volna rá több éve a hallgatónak, hogy megbukjon, - akár többször is, ha nagyon akar - vagy kiderüljön róla, hogy mégsem való neki ez a főiskola, vagy mittudomén, nem ilyen lovat akart.
Az oktatók, a vizsgáztatók ilyenkor már nem "szívóznak" csak úgy, mert itt egy bukás már nekik is ciki (mér' nem tanították meg, minek engedték el idáig, ha egyszer ennyire stb.stb.).
Na mindegy, végül is, megint megbuktak egy csomóan.
Aztán persze hozta az egyik csaj a férjét (!), hogy beszéljen a bizottsági tagokkal, és számon kérje rajtuk, a felesége miért bukott meg, és különben is engedjék át. Most.
Azon lovagoltak, hogy a főiskola kiosztja-e a kidolgozott tételeket a hallgatóknak, vagy ha nem, akkor ellenőrzik-e mindenkinek azt, amit kidolgoz. Valamint miért nem lehet írásban vizsgázni, ha egyszer szóban a szegény szerencsétlen nem tudja visszaadni, amit egyébként a papírjára mind leírt a tétel kidolgozása közben.
WTF?
Ezmiez, óvoda?
Könyörgöm, kábé holnaptól KÖZGAZDÁSZ akar lenni...
(Amúgy ez ilyen, és lehet, hogy még ilyenebb lesz. Ennek volt pénze tandíjra.)
Ha egy üzlet beindul
2 hete
11 megjegyzés:
Úristen!!!!!
A középiskolát hogy végezte el?
Írásban biztos :-)
igen, ma ez megy...
lányom harmadéves a BME-n, eddig az 5 félév alatt egyetlen egy szóbeli vizsgája nem volt! Mert 5000 diák van évfolyamonként(!) az egyetemen, és mennyi idő lenne már, ha szóbeliznének...:)
így eddig csak az érettségin volt lehetősége szóban megnyilvánulni, igaz, ott rögtön elsőre tökéleteset kellett nyújtani, hiszen az volt a felvételi is egyben...és csodálkozunk
De van olyan tantárgy, hogy kommunikáció, meg tárgyalástechnika, sőt időnként valami prezentációs technikákat is tanulnak. Vagyis tanítanak nekik :-)
Anyáááám.....
Jajj, de nagyszerű a ti hallgatóitok majd tönkre teszik az országot, a mieink pedig elteszik láb alól a tönkrementeket, hogy ne képezzék a köz terhét.
Tessék, felsőoktatási reform.
mondjuk ha ez ugyanaz a főiskola, ahol én kedden (most kedden) államvizsgáztam, akkor tudnék mesélni...
Nahát, ez micsoda egybeesés lenne! Az a "baj", hogy én a kollégáimat emberként ismerem, és ennek alapján nem tudom róluk azt feltételezni, hogy oktatóként/vizsgáztatóként alapvetően mások lennének.
De tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit tapasztaltál - főleg, ha tényleg oda jársz, vagyis ott végeztél, ahol sok lépcsőn kell felmenni a szocreál épületbe, és a falra kékkel fel van graffitizve az iskola neve!
aham, az lesz az. a valahavolt foximaxi.
a hétfői vérengzést mi cska hírből hallottuk, de amit én megéltem:
az eredetileg kiadott sorrend szerint nyolcadiknak mentem volna be, a köszöntőben közölték, hogy én kezdek. akkor szóltam, hogy nincs nálam semmi, mert én a 8. vagyok, akkor kaptam az első hibapontot.
aztán fújtam kettőt, leprezentáltam az ötös (100 és 94 pontot kaptam rá, kiemelve, hogy mennyire jól használtam a kutatásban az adekvát módszereket) szakdolgozatom prezijét (képzett szervezetfejlesztési tréner vagyok, meg kommunikáció volt a munkám mindig is), ami után úgy 10-12 percig ekéztek, hogy ez teljesen szar volt, egyrészt nem erről kellett volna szólnia, másrészt (és itt jön a felháborító rész) szakmailag teljesen szar amit csináltam, mert ilyen adatokat hogyan lehetne már összehasonlítani, és miféle hipotézisek ezek, és mondjam már meg, hogy miért is írtam ezt a szakdolgozatot?
akkor kihúztam a tételeket, mondtam, hogy A4, B4, mire azt mondta az egyik drága, hogy "legalább nem fogja összekeverni".
akkor volt kicsit olyan érzésem, hogy öreg vagyok én már bohócnak, elmehet a retekbe a frusztrációjával, ne engem használjon boxzsáknak.
aztán elmondtam a téeleimet, ott még aljaztak egy kicsit, pl. volt, hogy nem arra a kérdésre válaszoltam, amire gondolt a tanárnő, hanem arra, amit kérdezett. ó, én semmirekellő.
nálunk a 9-ből egy lány bukott, ha igaz amit mondott, akkor baromira nem fair módon (szerintem).
iszonyú aljasok, megalázóak és gáncsoskodók voltak. és igyekszem majd elfelejteni őket, mert mindegy már, megvan a papírom, és ez volt a lényeg, de engem ennyire aljas módon ritkán aláztak meg, mint a záróvizsgán.
Ezen én a mai napig rágódom. Az az egy jó van benne, hogy hálistennek nem lehet felismerni a kollégáimat, mert ezt tényleg jobb nem tudni.
Nem hittem volna.
Megjegyzés küldése