Baltával fejbe

A volt pasimnak nője van.
Mondjuk mér' ne lenne, nem tegnap volt a pasim, hanem évekkel ezelőtt, csak mégis meglepett, mert elég sokáig nem volt neki. Megérdemli egyébként - ha valaki, akkor a Medve aztán tényleg megérdemli, hogy nagyon szerelmes legyen és nagyon boldog, és mindezt nagyon sokáig.

Abban a kapcsolatban én voltam a szemét. Egy szavam nem lehet rá, igaza volt, hogy elment. A rosszabb az, hogy magamnak én azt az akkori viselkedésemet megbocsátani azóta se tudtam, meg is van az eredménye, tessék.

De ez most egy kicsit akkor is felkavart.
Na jó.
Nagyon.
Ő ismert engem a világon a legjobban.
Most meg akkor már nincs, aki a világon a legjobban ismer, akivel szemben nem kell álarc, nem kell póz, nem kell művidámság, nem kell smink, csak úgy az álcázatlan valóságomban lógathatom mellette a lábam, és jó vagyok úgy is.

Az a nyugalmat árasztó medvesége, az még nagyon sokáig fog hiányozni nekem.