Pedig necces volt, mert ez a dilis Dani elhatározta, hogy márpedig ő sátrazni akar. Aztán nem találta a melegebb hálózsákokat meg a vastagabb polifoamokat, és ahelyett, hogy öt perccel tovább kereste volna (vagy kér az öccsétől normálisat), előkapart két vékony vackot, és közölte, hogy azok is jók lesznek, és nem, nem fogunk fázni. Hiába cincogtam, hogy akkor talán mégis faház... ha eljutott egyáltalán valamelyik füléig, akkor is azonnal kiengedte a másikon.
Lefekvés után 5 perc alatt széjjelfagytunk, kapkodtuk vissza magunkra az alvóscucc tetejére a komplett nappali ruházatot, beleértve a dzsekit is, és annak a kapucniját, éppcsak a bakancsot nem húztam vissza a lábamra, habár lett volna értelme, mert szétment a cipzár a hálózsák végén. Egyikünk se aludt túl sokat, én alig vártam, hogy reggel legyen, kisüssön a nap és igyunk egy kávét, melegedjünk át kívülről és belülről is. Nem ment egyszerűen.
Csodálkozott is Dani, amikor igazából csak annyit mondtam neki, hogy azért majd hozzunk magunkkal rendes felszerelést is, amikor LEGKÖZELEBB jövünk. És ha nincs jó idő, akkor faház van, nem hősködés.
(A következő programpont a motorozás lett volna. Egyelőre sikerült megúsznom, bár rá kellett ülnöm, de megmondtam, hogy ha be meri indítani, akkor én felmondok. Az nálam tényleg nagyon szigorúan a N.E.M. kategória. A lóval együtt.)
Ez volt este, amikor még nem fáztunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése