A mai sikerélmény :-)

FlyLadyben ma "antihalogató" nap van, amit sajnos a saját hivatalos ügyeimben épp nem tudok végrehajtani, mert ahhoz legalább annyira magammal kellett volna hoznom reggel az intézendőket, mint amennyire nem hoztam magammal. Így jártam.
De hogy azért valamit mégis teljesítsek a nap célkitűzési közül, gondoltam, antihalogatok egyet a munkahelyemen.
Nemsokára be kell adnom az éves beszámolómat, amivel alapvetően már elég rég elkészültem (de csak mert jó hosszú ideig meg voltam győződve, hogy két hónappal ezelőtt van a határidő, aztán szerencsére mondták, hogy nem :-) csak a mellékletek lefénymásolását húztam-halasztottam mostanáig, mert az rengetegsok anyag, és elég erősen el kellett volna szánnom magamat.
Ma viszont nem halogathattam tovább, a beszámolót hétfőn postára kell adni, én meg holnap megint lemegyek a térképről két napra, mese nincs, kipakoltam a többkilónyi mappát az asztalomra, beterítettem mindent vastagon papírral, majd a biztonság kedvéért gyorsan megnyitottam az útmutatót, hogy ellenőrizzem, pontosan melyik dokumentumok másolatára is van szükség. És kiderült, hogy EGYIKRE SEM :-)

Sosem hittem volna, hogy egyszer hasznát veszem az én bődületes, hétmérföldes, példátlan lustaságomnak és halogató fajtámnak :-)

A Légy - lakótelepi magyar takarítóhorror

Vagyis beszámolok a rendrakásról. Mert már biztos mindenki hosszú ideje álmatlanul forgolódik éjszakánként, és azon töpreng, hogy én vajon hogy állok ezzel a FlyLadyvel. Hát kérem, röviden: rosszul. Bővebben kifejtve: nagyon rosszul.
Nemrégiben már elkezdtem örülni, hogy a sok kis kétperces pakolászás eredményeként már ösvények és tisztások keletkeztek a kaotikus rengetegben.
Aztán elmentem Londonba, előtte bepakoláskor szanaszét szórtam mindent, majd utána kipakoláskor még egyszer.
Szóval nagyjából kezdhetem elölről.
Jó, a fürdőszobatükör tiszta, de az meg a kutyát nem érdekli.

Ma elvileg rendet kéne raknom a ruhásszekrényem aljában.
Szerintetek...????

Rendrakós percek, ha összeadódnak

FlyLady mittudoménhányadik napja röpköd nálam. (Hülye liba, biztos ő verte le vasárnap a gyúródeszkámat a polcról.)
Most megint, vagy még mindig a tizenkettedik napnál tartok. Illetve ugye két nyolcadik volt, aztán 10-től 14-ig nem csináltam semmit, és visszaugrottam tizenegyre.
Na jó, ezt már én sem tudom követni.
Maradjunk a tizenkettőnél, amit pedig amúgy sem csináltam meg, azt felejtsük el.
Mondjuk, hogy már volt 12 alkalommal napi 2x2=4 perc "tűzoltómunka" a kritikus területeken, tizenkétszer négy az negyvennyolc, tehát eddig ÖSSZESEN ennyit töltöttem azzal, hogy az ebédlőasztalról, a kisasztalról, a cipősszekrény tetejéről, meg a konyhai mindenespolc tetejéről irtottam a káoszt.
Az ebédlőasztal, a kisasztal, a cipősszekrény teteje, meg a konyhai mindenespolc teteje továbbra is rendetlen.
Mindemellett mégis látszik már apró, kicsi nyomokban, hogy naponta 4 teljes percig a lakásommal foglalkozom :-)

Az autistáknak való napirendem további pontjainak is hasznát láttam hétvégén.

Barátokat teljesen nyugodtan be lehetett engedni a szobába, mert volt hová leülni (mire nem jó a reggeli ágyazás :-), senki nem akart közvetlenül érkezés után pánikszerűen elmosogatni helyettem (mire nem jó az esti mosogatás) - persze később igen, de az más, addigra már telepakoltam a mosogatót a vacsorafőzés és -evés nyomán keletkezett cuccokkal -, nem uralkodtak aggasztó állapotok a klotyóban és a fürdőszobában sem (mire nem jó a reggeli gyors suvickolás), ja, és a múlt héten egyszer reggel nem felejtettem itthon a földhivatalos tulajdoni lapokat, mert előző este kikészítettem őket az asztalra.

Ez persze még nem jelent semmit, mert aztán írtam egy bevásárlólistát, kikészítettem az asztalra, aztán meg a végén tehetségesen otthon hagytam inkább mégis, és tök jól elfelejtettem a nagyobbik felét.