Rendrakós percek, ha összeadódnak

FlyLady mittudoménhányadik napja röpköd nálam. (Hülye liba, biztos ő verte le vasárnap a gyúródeszkámat a polcról.)
Most megint, vagy még mindig a tizenkettedik napnál tartok. Illetve ugye két nyolcadik volt, aztán 10-től 14-ig nem csináltam semmit, és visszaugrottam tizenegyre.
Na jó, ezt már én sem tudom követni.
Maradjunk a tizenkettőnél, amit pedig amúgy sem csináltam meg, azt felejtsük el.
Mondjuk, hogy már volt 12 alkalommal napi 2x2=4 perc "tűzoltómunka" a kritikus területeken, tizenkétszer négy az negyvennyolc, tehát eddig ÖSSZESEN ennyit töltöttem azzal, hogy az ebédlőasztalról, a kisasztalról, a cipősszekrény tetejéről, meg a konyhai mindenespolc tetejéről irtottam a káoszt.
Az ebédlőasztal, a kisasztal, a cipősszekrény teteje, meg a konyhai mindenespolc teteje továbbra is rendetlen.
Mindemellett mégis látszik már apró, kicsi nyomokban, hogy naponta 4 teljes percig a lakásommal foglalkozom :-)

Az autistáknak való napirendem további pontjainak is hasznát láttam hétvégén.

Barátokat teljesen nyugodtan be lehetett engedni a szobába, mert volt hová leülni (mire nem jó a reggeli ágyazás :-), senki nem akart közvetlenül érkezés után pánikszerűen elmosogatni helyettem (mire nem jó az esti mosogatás) - persze később igen, de az más, addigra már telepakoltam a mosogatót a vacsorafőzés és -evés nyomán keletkezett cuccokkal -, nem uralkodtak aggasztó állapotok a klotyóban és a fürdőszobában sem (mire nem jó a reggeli gyors suvickolás), ja, és a múlt héten egyszer reggel nem felejtettem itthon a földhivatalos tulajdoni lapokat, mert előző este kikészítettem őket az asztalra.

Ez persze még nem jelent semmit, mert aztán írtam egy bevásárlólistát, kikészítettem az asztalra, aztán meg a végén tehetségesen otthon hagytam inkább mégis, és tök jól elfelejtettem a nagyobbik felét.