Nagytestvér döntéskényszerben

Ki a nyavalya kérte, hogy egyszemélyi felelős legyen a nemteljesenszázas kishúgának az életéért, meg mindenéért, hát ki???? Én egészen biztosan nem, mégis az lettem, oké, nyilván valahogy megbirkózom vele, de annyira jó lenne, ha néha, legalább NÉHA valaki a zsebembe dugná a bölcsek kövét, vagy legalább valamiféle Felső Hatalom kedvesen megsimogatná a fejemet, ha jó döntésre készülök, és kegyetlenül valagba rúgna, ha rossz lenne az, amit épp elhatározok. De nem!

Egy hete vért izzadok, miközben próbálok valami igazságot kisajtolni a mindenféle híradásokból, mert megmondták, hogy írásban kell nyilatkoznom, hogy kapjon-e a Húgom H1N1 elleni oltást, vagy ne kapjon. És hiába, hogy már általános alsó tagozatban is ötös voltam szövegértésből, és hiába, hogy időközben még valami diplomát is összeszedtem, és hiába az ősöktől örökölt józan eszem, és a páros lábam a földön, ha egyszer direkt NEM AKARJÁK, hogy bármit is megértsek, és megy a parasztvakítás, akkor nem tudok mit csinálni. Megadom magam, és nem tudok dönteni. Miközben arra a rohadt papírra meg rá kell írni valamit.

És hiába, hogy a lakóotthonban a gondozónők nagy része legalább rendelkezik élő gyerekkel, én meg ugye nem, és hiába van ott a körzeti doktor bácsi, ők megvonják a vállukat, elfordítják a fejüket, pedig az elmúlt két évben szinte csak ők látják a Juditot, ők tudják, hogy most beteges-e, vérszegény-e, erős-e a szervezete, és ők talán adhatnának tanácsot, amit nem biztos hogy megfogadok, de egyszerűen szükségem van rá, minél több véleményt akarok hallani. De nem. Nehogy véletlenül is rájuk tudjak hivatkozni, ha az oltás, vagy az oltás hiánya netán kinyírná a húgomat. Még szerencse, hogy van pár rendes kolléganőm, akik egy elkeseredett e-mailemre reagálva vagy leírták, hogy ők mit gondolnak, vagy bejöttek, és elmondták, hogy mit terveznek, vagy legalább további linkeket küldtek át, további szempontokat, amiket mérlegelhetek. (Egyébként volt olyan kolléganő is, aki elsunnyogta a választ... nem baj, nem volt kötelező, csak... csak rosszul esett, mert engem érdekelt a véleménye, és minden egyes hozzászólás segített a döntésben - hát az övé nem annyira.)

Hogy mire jutottam végül? Bár a lakóotthon viszonylag egy elzárt kis közösség, egyrészt a gondozók (többnyire családosok, esetleg iskolás gyerekkel) is kintről járnak, másrészt ott a napközi is, és a napközisek szinén kintről járnak, és szerintem őket tuti viszik betegen is. Emellett sajnos nem vagyok száz százalékig meggyőződve arról, hogy mindent, de tényleg mindent megtesznek a gyerekek egészségének megőrzéséért (azért is mit kellett kapálóznom, hogy a Juditka minden nap kapjon gyümölcsöt legalább egyszer... ), nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ha veszek neki multivitamint, akkor azt egyedül ő fogja kapni - szívem szerint ellátnám én az egész lakóotthont vitaminokkal, de hát nincs rá módom... Nem tudom, szellőztetnek-e, mosnak-e kezet, vannak-e eleget levegőn. Ezeket mind nem tudom. Mert én "csak" felelős vagyok az életéért, de a "kivitelezést" ők végzik, és nagyon nehéz ellenőrizni.

Szóval a kis Koszgörényem meg fogja kapni azt az oltást. Úgy döntöttem. De hogy ne ő legyen a kísérleti nyúl, előtte beadatom magamnak is.