2009. november 18., szerda

Már kora reggel is (sem)

Jött tegnap ajánlott levele az öcsémnek, mármint bedobták a szelvényt, hogy mekkora köcsögök vagyunk, ők minden erejükkel megpróbálták kézbesíteni délelőtt 11-kor, mi meg, a felelőtlenek, nem tartózkodtunk otthon. Nem is értem, hogy képzeljük az ilyet. Mindenesetre felhívtam a Zöcsémet, és felajánlottam neki, hogy ma délután elhozom neki a levelét, csak akkor tutira ugorjon fel este. Azt mondta, hogy jó, de aztán nem bírta ki, és megjelent a szelvényért reggel hétkor a bazinagy orrával. Az öcsémnek reggelente nagy az orra, de tényleg. Aztán később összemegy normálisra.

Amint megérkezett, nagyjából ott folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk, ő már kabátban-sapkában, én még trikóban-papucsban, perceken belül ordítva röhögtünk azon, hogy ki a sárkányfűárus, meg azon, hogy a munkahelyén a válság miatt eladták a mikrót, és most a raktárosok brooklyn-kályhában raknak tüzet használt autógumikból, és úgy melegítik a konzerveket.

Szóval jól indult a nap. Abban annyira nem vagyok biztos, hogy a lakótársamnak is, mert míg nekem reggel kipattannak a szemeim, és minden átmenet nélkül működőképes vagyok (többnyire), neki jó hosszú idő kell, míg beindulnak az életfunkciói, és mozogni meg beszélni is tud, ehhez képest ma minket kapott az arcába negyed nyolckor. Nem irigylem :-)

5 megjegyzés:

Alíz, Erdélyből írta...

De jók az ilyen reggeli családi összejövetelek. A tegnap engem is az öcsém ébresztett, hogy írjak meg neki egy kérést, mert elvégre én vagyok az írástudó, neki elég, ha el tudja olvasni. :)) Ami pedig a lakótársat illeti, mondd meg neki, azt üzenem: szokja!

Maris írta...

Nem érdemes már megszoknia, nemsokára elköltözik.

Nálunk meg én vagyok az ügyintéző általában, Judit ügyeiben ugye mindenképp, de az öcskös is ad nekem feladatokat időnként :-)

Gabella írta...

Én lepattintok már mindenkit, mert egy GYES-es anyuka nincs úgy toppon ilyen ügyekben, mint a polgármester titkárnője! Így a hugom elörökölte tőlem a család ilyesfajta ügyeit. Hála az égnek! :-)

Ja, nem is vagyok már GYES-en! Hol jár az agyam! :-DDD

Maris írta...

Hát nem lennék a húgod helyében, biztos megtalálják minden hülyeséggel, nemcsak családon belül, de gondolom, mindenki más is :-) Vagy nem annyira?

Gabella írta...

Nem olyan kis jótét lélek! Maszekban csak annak segít, aki szépen kéri, na meg akkor, ha olyan kedve van. Néha nekem vagy anyunak is lazán beszól, hogy ő most aztán nem ér rá a mi problémánkkal foglalkozni. És nulla lelkiismeretfúrdalást érez... :-) Megedződött!