Párkány és erkély

Bár mindkét helyen kiválóan lehetne fűszernövényeket nevelni cserépben, és nem állítom hogy ez még soha fel sem merült bennem, ezt a bejegyzést mégsem a balkonkertészet szépségeinek fogom szentelni.

Én az erkélyen többnyire sörözni szoktam.
Meg Párkányban is.

Bár erkélyem kicsinek és koszosnak mondható, úgy este 9 környékén mégis a lakás legpreferáltabb részévé válik, mert akkor már nagyjából elviselhető az idő, és a tizedik emelet magasságáig már csak a legeslegelvetemültebb szúnyogok jönnek fel, azok is csak vasár- és ünnepnapokon. Van kinn felfordított virágcserép, meg a küszöbre is le lehet még ülni, míg szét nem esik, aki pedig nem tud élni a civilizáció nélkül (vagy V.I.P. vendég és - még - pedálozok neki), az kaphat sámlit vagy hokedlit, csak az már elég nehezen fér el :-)
Van kinn két batárnagy láda, úgyismint "asztal", ezen megáll a sörösdoboz vagy pohár, feltéve hogy nem valamelyik pántra pakolja az ivócimbora, mert akkor viszont menthetetlenül felborul.
Egyetlen hátránya, hogy késő este már viszonylag csendben kellene duhajkodni, hogy élő és megboldogult hozzátartozóinkat lehetőség szerint ne emlegesse a fél lakótelep.
Jó hely, na.
Ki is használjuk az adottságait, újabban rendszeresek nálam a spontán erkélybulik, akinek meg tériszonya van, az ne nézzen ki.

Amikor az erkélyt megunjuk, jöhet Párkány. Nincs messze, olcsó a sör, kellemesek a kerthelyiségek, hűvös a szél a Dunán a kocsmahajón. Kirándulni mondjuk a tegnapi majdnem-melegrekordban elég megveszekedett ötlet volt, és a juhtúrós sztrapacskához is csak akkor támadt étvágyunk, amikor kezdett alkonyodni, addig csak a sör csúszott, de az nagyon.
Még vissza kell menni, de ez fogadalmak nélkül is menni fog :-)

Koszgörény a láthatáron

Jön haza az én disznófülű kishúgom. Illetve hozzuk. Két hét nyári szünet van a lakóotthonban, ezt velünk tölti a kis Golyófejű.
Már hiányzott nagyon, mondjuk elkezdhetem megerősíteni az idegrendszeremet, hogy majd amikor itthon lesz, akkor ne kapjak tőle idegbajt negyedóránként :-)

Komoly programszervezés következik, mert az autisták életét jelentősen megkönnyíti, ha van egy előregyártott napirendjük, és tudják, hogy mivel is fog telni a napjuk. A spontaneitástól tehát most egy időre elköszönhetek, de remélem, hogy cserébe egy csillogó szemű, huncut, kíváncsi kamaszlány lakik majd velem itthon két hétig, és nem egy bágyadt, beesett szemű, kedvetlen kis izé.

A koszgörény meg úgy volt, hogy akkoriban a görény, illetve bűzgörény tematikánál volt nála megakadva a lemez, és egyik nap fürdés után tájékoztattam, hogy az esti tisztálkodása némi kívánnivalót hagy maga után, ezért lesz kedves némi korrekcióra visszavonulni a fürdőszobába, és kezelésbe venni a füle mögötti területet is, merthogy piszkos. Erre közli, hogy KOSZGÖRÉÉÉÉNY.
Nyilván a görények családjába tartozik, a bűzgörény közeli rokona.
Juditból egyszer még komoly biológus lesz, az tuti :-)

Mosolydíjat kaptam

Ez a meglepetés várt, amikor a tegnapi meredek kocsmatúráról hazaértem. Nöné küldte, köszönöm!

Lássuk a szabályokat!

1. Tedd ki a díjat a blogodra!

2. Linkeld ki azt, akitől kaptad!

3. Nevezz meg legalább 3 blogot!

4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról!

Kitettem,kilinkeltem, most akkor megnevezek.

Ki is az, akinek a blogja makes ME smile.

Először is Ági varróműhelye, mert olyan mosolygós érzés egy főiskolai csoporttárs, kollégiumi szobatárs vidám, színes weboldalát nézegetni (egyébként nagyon durva, hogy eltelt egy évtized!!!!!!!!), hát persze hogy felvidít!

Fülig ér a szám, amikor Moncsi eloszlat, mesél, mérgelődik, segít, közzétesz, kertészkedik, csak csinálná már gyakrabban!!!!!

És nem tudom, hogy "ér"-e olyan blogot is megjelölni, ahol csak sunnyogó háttérolvasó vagyok, de engem mindig felvidít az a fergeteges humorral megerősített meleg szeretet, amivel a Pomogács-szülők veszik körül két Pomogácsgyereküket.

És még persze sokan mások, de a legalább három, az most legyen pontosan három, a lehetőség nyitott, hogy még kiegészítsem a sort!

És most megyek nyomot hagyni a díjazottjaimnál!

Kárpótlás

Az elmaradt párkányi sörözés miatt a lelkivilágunkban támadt fájó űr kitöltésére ma délután mégiscsak elmentünk egy röpke visegrádi kirándulásra. Jól felkepesztettünk a Fellegvárig, ahol aztán jól nem fizettük be az 1500 Ft belépődíjat, hanem visszafordultunk. Klassz kis hegymászás volt azért, előtte finom kávét ittunk, lefelé meg többmillió szúnyog kergetett minket, így nagyon hamar visszaértünk :-)

Beismerő vallomás

Ezúton kérem a kedves kézimunkázós kolleginákat, hogy az alábbi terhelő bizonyíték ismeretében valaki légyszi magyarázza el, hogy sima rövidpálcákat hogy kell SZÉPEN és szimmetrikusan fogyasztani, mert bár az előző tokot sikerült előnyösen fotóznom, most inkább bevallom, hogy ez a rész nagyon nem akar menni, pedig ez a naracstok amúgy olyan helyes lenne...

Próba

Azt nem állítottam soha, hogy horgolni is tudok, de most bepróbálkoztam egy ilyen telefontokkal, IGEN, látom hogy mennyire csálé, de rendkívül büszke vagyok magamra :-)

A múltkori gombolyagom sorsa

Ezt a "receptet" néztem ki a batikolt tolnai fonalhoz http://abitofknit.blogspot.com/2009/06/percy-free-pattern.html
Remélem, a minta meg a szín nem ütik majd agyon egymást.
Nem annyira frusztráló, mint a Luna Moth volt, de nem nevezném könnyűnek sem.
De inkább csak azért, mert hatalmasnagy térkép van hozzá, és a visszáján is mintát kell kötni.

Éééés a Luna Moth egyébként új gazdára talált!