Koszgörény a láthatáron

Jön haza az én disznófülű kishúgom. Illetve hozzuk. Két hét nyári szünet van a lakóotthonban, ezt velünk tölti a kis Golyófejű.
Már hiányzott nagyon, mondjuk elkezdhetem megerősíteni az idegrendszeremet, hogy majd amikor itthon lesz, akkor ne kapjak tőle idegbajt negyedóránként :-)

Komoly programszervezés következik, mert az autisták életét jelentősen megkönnyíti, ha van egy előregyártott napirendjük, és tudják, hogy mivel is fog telni a napjuk. A spontaneitástól tehát most egy időre elköszönhetek, de remélem, hogy cserébe egy csillogó szemű, huncut, kíváncsi kamaszlány lakik majd velem itthon két hétig, és nem egy bágyadt, beesett szemű, kedvetlen kis izé.

A koszgörény meg úgy volt, hogy akkoriban a görény, illetve bűzgörény tematikánál volt nála megakadva a lemez, és egyik nap fürdés után tájékoztattam, hogy az esti tisztálkodása némi kívánnivalót hagy maga után, ezért lesz kedves némi korrekcióra visszavonulni a fürdőszobába, és kezelésbe venni a füle mögötti területet is, merthogy piszkos. Erre közli, hogy KOSZGÖRÉÉÉÉNY.
Nyilván a görények családjába tartozik, a bűzgörény közeli rokona.
Juditból egyszer még komoly biológus lesz, az tuti :-)