Mit ne vigyünk vendégségbe?

Például szénné égett süteményt. Mert az ugye ehetetlen. Viszont legalább megpróbáltuk. Aztán hívjuk fel legörbülő szájjal a házigazdát, aki persze mondja azt, hogy ugyanmár, nem is kell hozni semmit. Deaznemjóóóó, tökcikiiiiii, mongyálmárvalamiiit. Jó, legyen egy dinnye.
Menjünk tehát dinnyét venni, hogy legyen mit elvinni a vendégségbe. A dinnyét csak nem rontom el.

Például repedt dinnyét se vigyünk vendégségbe. Mert az ugye gusztustalan. Jó, hát volt ott még egy fekvőrendőr, amit nem vettünk észre, jó, hát megrepedt, de csak egy KICSIT (aha, peersze), és AMÚGY biztos finom. Egyébként az volt, egyébként el is fogyott, egyébként.

Például bolti szörpöt se vigyünk vendégségbe, kivéve akkor, ha a sütit szénné égettük, a dinnyét meg eltörtük (na ugye, hogy azt is el lehet rontani!!!!), de hát valamit mégis, pláne hogy ezt aztán tuti nem tudjuk elrontani :-)) Ja, bodzás volt, finom.

Pédául ne nagyon vigyünk vendégségbe befordult zakkant kistestvért sem, mert ő el fog vonulni, magára fog csukni egy szobaajtót, és nem fog előjönni, ha meg mégis, akkor azt fogja mondogatni unos-untalan mindenkinek, hogy Irmuskaaaaaaa, és aztán a mindenki egyesével oda fog jönni megkérdezni, hogy tulajdonképpen persze semmi gáz, de úgy MÉGIS kicsoda már az az Irmuska, de ez alapvetően azért már minimális égésfaktorral átvészelhető. Meg különben is, a Húg szereti a vendégséget, és hálistennek többnyire a Vendégség is szereti a Húgot, így megvalósulhat a boldog egymásra találás, Irmuska amúgy, just for information, az anyukánknak volt egy ismerőse, konkrétan a főnökasszonyának a nagynénije (?), vagy valami más rokona, most már alhat mindenki nyugodtan.