Kivételesen itthon fetrengek egyedül, már majdnem elfelejtettem, hogy ez milyen. Igazából most is úgy volt, hogy máshol fogok fetrengeni másvalakivel, csak aztán a másvalaki nem ért rá mégsem. Létszámbeli változás leghamarabb este várható.
Addig meg tök unalmas dolgokkal vagyok kénytelen elütni az időt. Takarítani is megpróbáltam, de az annyira unalmas volt, hogy abba is hagytam haladéktalanul.
Inkább főzök. (Lecsós csirkét, just for information, biztos mindenkit érdekelt, köszi :-)
Meg ugye kötök.
Ja, szándékomban áll lemenni vásárolni, ez se olyan nagyon emelei az adrenalinszintet, csak hát kifogyott például a gyufa. Is.
És laposra kéne taposni úgy saccperkábé 30 darab műanyagpalackot, hogy szelektíven bedobjam a szelektív gyűjtőbe. Mert ebben ilyen unalmasan rendes vagyok.
Szóval sajnálom, elnézést, ma még röhögni se lehet rajtam, nem csináltam semmi olyasmit.
Mondjuk még nem ment le a nap...