Mindeközben a boszorkánykonyhában...

Jó, akkor nem MINDEKÖZBEN. Hanem tegnap este :-)
De a lényeg, hogy zöldbabfőzeléket főztem, ISZONYAT kaprosan, mert én úgy szeretem a legeslegjobban, mostanra teljesen megtagadtam a szellemi közösséget a bennem élő finnyás napközissel, és imádom egyrészt a zöldbabot, másrészt a kaprot, harmadrészt meg a kettőt együtt is. Árulás a javából :-)

Este pedig padlizsánkrémet fogok kotyvasztani átjövő és számítógépet-szerelő, meg csak-úgy-látogató cimboráknak.

Csak meg ne erőltessem magam ebben a marha nagy főzésben :-)

Sárkány ellen sárkányfű

Eddig mindenki tudja. De vajon krónikus hipochondria ellen létezik-e hatásos csodaszer?
Reggel találkoztam egy szomszédlánnyal a házból, és elmesélte, hogy influenzás volt, másfél hétig otthon kellett maradnia, magas lázzal meg minden egyéb nyavalyával küszködött, és bár még mindig nem érzi magát teljesen egészségesnek, ma már bemegy dolgozni.
Azóta eltelt úgy saccperkábé két és fél óra, és ebben a saccperkábé két és fél órában én már szimuláltam magamnak fejfájást, bedugult orrot, és torokkaparást is. De hogy most ez mire jó?????

Asszem, jelen állapotomban a legtöbb, amit az emberiségért tehetek, az az, hogy mostanában nem szaporodom. Vélhetően csak pont ugyanilyen hülye utódok létrehozására lennék képes.

Dr. Blogger

Múltkor megkérdeztem a Gerincdoktort, hogy ha már egyébként is úgy járok hozzájuk a rendelőbe, mint haza, éppcsak kulcsom nincs még, szóval kapok-e törzsvásárlói kedvezményt, ha cserébe kiteszem a linkjét, merthogy ő is ír blogot. Azt mondta, hogy azt amúgy is kaphatok, szóljak, ha szükségem van rá, de egyébként kitehetem.
Így hát kitettem. Szerintem jó fej, meg jó a blogja is.

Sün

Lennék én sündisznó életemben. Akinek nem tetszene a pofája, és/vagy nem jól közelítene, azt galádul megszurkálnám. (Mélyebben belegondolva most se csinálom másképp...) Egész télen összegömbölyödve aludnék a barlangomban. Sokkal félelmetesebbnek tűnnék, mint amilyen valójában vagyok, mert ordenáré nagy robajjal közlekednék a sűrű aljnövényzetben, mind a 24 centimmel, vagy mittudomén pontosan, mekkora egy sün. Aztán a végén maximum szétmázolna egy úthenger az aszfalton, amikor buliból csámborognék hazafelé bekókányolva, de az meg valószínű, hogy elég hamar lezajlik.

Most éppen eleséget gyűjtök, vagy én nem is tudom, mi van, kábé két hete újra kitört rajtam a már szokatlanul hosszú ideje szünetelő, vad és fékezhetetlen főzési láz, hordozok haza mindenféle szükséges és szükségtelen alapanyagot, vadul túrom az internetet izgalmas receptek után kutakodva, gyűjtöm az ötleteket, amiket aztán szép sorban el is vetek, egyiket a másik után.

Tegnap meg azon kaptam magam, hogy rendet akarok csinálni (én! rendet!), mi ez, ha nem a téli álomra való készülődés, hogy amikor majd a nyomasztóan koromsötét koradélutánokon, munkából hazaérve, a világon máshoz se lesz kedvem, csak vastag zokniban csoszogni a linóleumon, vagy összegömbölyödni a kanapén, és elképzelni, milyen jó lenne, ha valaki hozna nekem teát, de nem hoz, és bámulni valahová a tévé mellé-fölé-alá bambán, szóval hogy majd akkor jó legyen nekem otthon.

Minden kétséget kizáróan sün vagyok. Vagy hibbant.

Oszkár

Kaptam Alíztól egy Oscar-díjat a hétvégén :-) Vicces, hogy épp a századik bejegyzésben tudok vele villogni :-)
Nagyon örültem neki, de aztán törtem is a fejemet egy kicsit... most, hogy már díjat is kaptam, nem kéne-e szép lassan eldöntenem, hogy mégis mi a mennydörgős franckarikáról írjak? Mások blogjának azért témája is van, főznek, vagy kézimunkáznak, vagy gyereket nevelnek, én meg csak felkelek minden reggel, és egész nap hülyeségeket csinálok, aztán megírom.


Na de ha ennyi tényleg elég a dicsőséghez, akkor ezt elég nagy biztonsággal tudom garantálni a jövőre nézve is :-)

A díjat pedig tőlem Gabi kapja, aki tartóselemmel pörög, gyereket nevel, köt, vállalkozik, főz, mérgelődik, és különben is ő beszélt rá, hogy legyen saját blogom :-)

Nem egyszerű örökség

Anyunak ma lenne a születésnapja. De már három éve, hogy csak én gyújtok érte egy gyertyát a képzeletbeli tortáján.

Az az elméletem, hogy valakit nem a jó tulajdonságaiért szeretünk, hanem a rossz tulajdonságai ellenére. Anyu jól feladta a leckét a barátainknak. Én ugyanis borzasztóan rendetlen vagyok és patópál. Az öcsém nem beszél, ki nem nyitná a száját, csak ha már minimum ég a ház. Juditka meg ugye nem is ezen a világon él.

Anyunak nem is kellett tükör, ha mi hárman a közelben voltunk :-)

Még szerencse, hogy azért apánk is volt egy darabig, így lehettem én cinikus és türelmetlen, az öcsém sokáig tűrő aztán hirtelen felcsattanó, Juditka meg... benne azért nehéz apu jellemvonásait felfedezni, viszont egyedül neki lett szép hullámos a haja.

Minek főz az ilyen

Aki túrógombócfőzés közben képes elvágni a kezét, az valószínűleg meg is érdemli. Mert eleve mi a francnak kés a túrógombócfőzéshez. Jó, nekem ahhoz kellett, hogy feldaraboljak egy kocka vajat, mert egy kicsit meg akartam mikrózni, hogy puha legyen... Az lett, én meg véres.

A gombócok egyébként leginkább karfiolra hasonlítottak végül, mert a túrógombóc-masszából (túlságosan puha volt) nem lehetett gombócot formázni. Csak olyan amorf fehér izéket. Gyanús volt, hogy majd moslékká fog ázni az egész, amint a vízbe ér, de nem ázott.
Ettől még rondák lettek a gombócok.

A közönségnek ízlett azért a vacsi, az meg mellékes, hogy én speciel nem szeretem, nekem csak főzni kellett, de majd máskor lehet, hogy inkább nem kell :-)