Anyunak ma lenne a születésnapja. De már három éve, hogy csak én gyújtok érte egy gyertyát a képzeletbeli tortáján.
Az az elméletem, hogy valakit nem a jó tulajdonságaiért szeretünk, hanem a rossz tulajdonságai ellenére. Anyu jól feladta a leckét a barátainknak. Én ugyanis borzasztóan rendetlen vagyok és patópál. Az öcsém nem beszél, ki nem nyitná a száját, csak ha már minimum ég a ház. Juditka meg ugye nem is ezen a világon él.
Anyunak nem is kellett tükör, ha mi hárman a közelben voltunk :-)
Még szerencse, hogy azért apánk is volt egy darabig, így lehettem én cinikus és türelmetlen, az öcsém sokáig tűrő aztán hirtelen felcsattanó, Juditka meg... benne azért nehéz apu jellemvonásait felfedezni, viszont egyedül neki lett szép hullámos a haja.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
4 megjegyzés:
Maris! Olyan egyszerűen, olyan hihetetlenül finoman tudsz a lélek hangján írni. Minden mondatod pont annyira és pont olyan.... amennyire kell. Most pl. kedvem lenne bőgni.
Hüpp! Ilyenkor nem tudok fogalmazni...
Szia, Alíztól vándoroltam ide és hát, hogy tudd, én immár 10 éve gyertyával, és temetőbe virággal emlékezem a szüleimről. Mifelénk Székelyföldön - talán máshol is - halottnak páros számú virágot visznek, én sose tettem. Az anyám, az apám számomra él, élne, beszélek nekik, kérek tőlük, az égen van egy pont, ahová felnézek és számomra ott vannak.
Néha sírok, ünnepekkor inkább, dühöngök ha valakit látok aki nem tiszteli apját, anyját, fel is rúgnám az olyan embert. Ja és szeretem az öregeket.
Úgy kell emlékezni rájuk, ahogy a legvidítóbb. :)
Ilona meg Gabi, ne bőgjetek! Vagy csak egy picit, az még jól is esik.
Rita, jó hogy jöttél. Ezt a páros számú virágot még nem hallottam ezelőtt. És engem is zavar, ha valaki nem úgy szól a szüleiről, ahogy azt szerintem kellene.
Megjegyzés küldése